Így jött létre az új kráter a Holdon

A becsapódást még jóval korábban észlelték, most új információk derültek ki.

A Hold sötét oldalán mintegy 4 magnitúdós, a korábbiaknál fényesebb felvillanást rögzítettek a NASA Marshall Űrközpontja Huntsville mellett működő meteoroidmegfigyelő obszervatóriumában. Az obszervatórium összesítő táblázata szerint a mintegy 1 másodpercig tartó jelenséget két 35 centiméteres (14˝ Meade RC) távcsővel figyelték meg.

Ahogyan az várható volt, nagy felbontású felvételeken megtalálták az újonnan keletkezett becsapódási krátert. A NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körüli pályáról készített nagy felbontású felvételein találták meg a 2013. március 17-i meteorbecsapódás által létrehozott krátert a Mare Imbrium (Esők Tengere) területén. A földi megfigyelések alapján behatárolt területen keresték az új krátert. A nagy területen a sötét holdfelszíni környezetétől nagyon elüt a fényes kráter, ami jelzi, hogy egy friss, fiatal kráterről van szó. Más, hasonlóan friss becsapódási alakzat nincs a környéken. Egy 18 méter átmérőjű friss kráterről van szó. Az LRO nagy felbontású kamerájával (NAC) sikerült a kráter alakját, főbb részleteit és a közvetlen környezetét is tanulmányozni.

Az LRO felvételein meghatározták az új kráter holdrajzi koordinátáit: nyugati hosszúság 23,9 fok, északi szélesség 20,6 fok. Eszerint égi kísérőnk eme új felszíni képződménye a holdi Kárpátok hegylánctól északra és a mintegy 20 km átmérőjű és 2,5 km mély Pytheas-krátertől nyugatra található.

A becslések szerint a becsapódó test átmérője 0,3-0,4 méter lehetett, amely a saját méreténél sokkalta nagyobb, 18 méter átmérőjű krátert vágott a Hold felszínébe. A becsapódott test tömegét 40 kilogrammnak becsülik. A test viszonylag nagy sebességgel csapódott be, a becslések szerint mintegy 25,0 km/s sebességgel. Ez egy üstököspályán mozgó test relatív sebessége lehet a földpályánál. Feltételezik, hogy a február-április között elhúzódó Virginida meteorkomplexum valamelyik alcsoportja meteordarabjának becsapódása hozta létre ezt az új Hold-krátert. A Virginidákkal mind kisbolygók, mind pedig üstökösök kapcsolatban állhatnak.

A földi megfigyelések alapján az LRO által azonosított március 17-i új becsapódási kráter már nem az első és talán nem is az utolsó ilyen esemény. Holdunk felszíne ma is változik, alakul – legalábbis ami a kozmikus testek becsapódását illeti.