Az emberek kiválasztását egy nagyon alapos felkészítés követi. Mindenki kap orvosi alapképzést, emellett meg kell tanulniuk szerelni, javítani, növényeket termeszteni a speciális környezetben. A tréning négyfős csapatokban történik, hogy a jelentkezők összeszokjanak, és olyan területeket választanak ki kiképzési helyszínnek, amelyek hasonlítanak a marsi körülményekhez, például hideg égövi, sziklás sivatagokat.
2018-ban szétnyitható napelemeket és egy csúcstechnikát képviselő szatellit egységet küldenek a vörös bolygó felé, majd orbitális pályára állítják. A szatellit folyamatos adatátvitelre lesz képes, így hangot, adatokat és élő videóképet tud küldeni a földre. 2020-ban egy speciális, felszíni felderítésre és szállításra alkalmas járművet (Rover) küldenek a bolygóra, amely előbb feltérképezi a legmegfelelőbb kolonizációs helyszínt a bolygón, majd megtisztítja a terepet a napelemeknek, valamint a később érkező leszálló egységeknek. Ezeket a NASA-projektekben részt vevő Lockheed Martin cég gyártja, a sikeres Phoenix projekt tervei alapján.
A leszállóhely pontos helyét még nem határozták meg, fontos szempont a talaj minél magasabb víztartalma és a napsugárzás beesési szögének maximalizálása. Ezzel egy időben egy másik szatellitet is az űrbe küldenek, és orbitális pályára állítják a Nap körül (hasonló távolságban lesz, mint a Föld a Naptól, csak más szögben), és az lesz a feladata, hogy akkor is biztosítsa a Marsról való jelközvetítést, ha a Nap a Mars és a Föld közé kerül.
2022-ben két „lakás”, két létfenntartó rendszer, és két ellátó egység érkezik a Marsra, melyek a Rover jelzései alapján maximum 10 kilométeres távolságra fognak landolni a leendő bázistól. Ezután a marsjármű szépen elgurul az összes egységért, odaszállítja őket a helyszínre, összekapcsolja őket és rendszerbe köti a korábban szétterített napelemekkel. A létfenntartó rendszer meg is kezdi működését, a környéken lévő talajból kinyeri a vizet, amiből aztán oxigént és ivóvizet állít elő. A gyér légkörből speciális szűrők segítségével Nitrogént és Argont adagol az oxigénhez, hogy az ember számára belélegezhető legyen. Mire megérkeznek az első telepesek, a rendszer 0,7 bar nyomású levegővel, 3000 liter vízzel, és 150 kilogramm oxigénnel várja őket. A Rover sem tétlenkedik közben, marsi talajt pakol a kabinok tetejére, hogy ezzel is növelje a bázis sugárzás elleni védelmét.
