A München melletti Oberpfaffenhofenben kedden azt tesztelték, hogyan lehet egy minilabort rögzíteni az üstökös felszínén: egy szigony hegye a rajta lévő horgokkal átszáguldott egy pergamenpapíron, és beásta magát az égitest felszínét modellező granulátumba. Egy ugyanilyen szigonynak néhány hónapon belül zavarmentesen kell működnie a Földtől 450 millió kilométernyi távolságra.
Tíz év utazás után a Rosetta űrszonda augusztus 6-án érkezik a 67P/Csurmujov-Geraszimenko üstökös közelébe, a Philae minilabort novemberben kell elhelyeznie az égitest felszínén.
Az ötször három kilométeres üstökösön igen csekély a gravitáció, ezért a leszállóegység csak úgy tud szilárdan állni rajta, ha két szigonyt lőnek a talajba. A kísérletből nyert adatokat arra használják a Német Légiközlekedési és Űrutazási Központ (DLR) és a Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársai, hogy tökéletesítsék a novemberre tervezett üstökösre szállást.
A keddi teszt alatt a kísérleti üstököstalaj morzsalékos volt, a felhasznált forgács fakereskedésből származott. „A landolásig nem fog kiderülni, valójában milyen az üstökös felszíne, nem tudjuk, hogy néz ki” – magyarázta Stephan Ulamec projektvezető.
A csillagászok azt remélik a missziótól, hogy új ismereteket szerezhetnek a Naprendszer keletkezéséről és az élet eredetéről. Az üstökösre szállítandó Philae minilabor tíz műszert szállít, földi irányítását a DLR kölni központjából végzik. A műszerek az üstökös felszínének fizikai tulajdonságait és kémiai összetételét vizsgálják: lefúrnak a talajba, az onnan vett mintát pedig a mérőműszerekkel elemzik.
