A szuperhold-illúzió

Ismét itt a szuperhold! Kicsit nagyobb, kicsit fényesebb, de ezt senki nem képes érzékelni.

Meglepően heves reakciókat váltott ki most, 2014 júliusában egy 2012. májusi cikkem (Szuperhold márpedig nincs). Úgy tűnik, mintha elkötelezett szuperholdhívekre és mértéktartóan szuperhold-ellenesekre oszlott volna a társadalom.

Valóban, hol rejtőzött ez a páratlan természeti jelenség 2011 márciusa előtt? Valami fantasztikus tudományos felfedezés történt akkor? Lemaradtunk volna valamiről?

A „szuperhold” kifejezést egy csillagjós, Richard Nolle találta ki. Definíciója teljesen önkényes, szerinte szuperhold az, amikor akár teleholdkor, akár újholdkor (figyelem, újholdkor is!) kísérőnk éppen perigeumban (földközelben) van, vagy megközelíti a perigeumot min. 90 százaléknyira. Hogy miért pont 90 százalékra, azt nem tudni.

Az 1979-ben kitalált szuperhold békésen leeresztett volna, ha kitalálója 2011 márciusában nem áll elő azzal, hogy épp szuperhold lesz március 19-én, ami majd világszerte katasztrófákat okoz. Ekkor, 2011-ben ment be a populáris kultúrába a szuperhold kifejezés, „hála” a bulvársajtónak. És azóta nem megy ki belőle.

A dolognak tehát ez a gyökere. A hátulütője pedig az, hogy egy nem létező és nem is érzékelhető „jelenségre” izgul az emberiség. Nem, ez nem szuperhold, hanem szimpla telehold. Nincs az az ember, nincs az a nádi farkas vagy fülesbagoly, aki/ami érzékelné a különbséget, a szuperholdságot. Még maga a nagy Superman sem lenne képes érzékelni a szuperholdat. Ha nincs ez a felhajtás, az olyan épületes szuperholdképek sem születtek volna meg, mint ez itt.

Egyébként milyen érdekes: miért a holdtávolban bekövetkező telehold méretéhez és fényességéhez viszonyítják a „szuperholdat”? Mert így nagyobb, látványosabb, szuperebb érték jön ki?

Szuperhold! A fapados teleholdat, a perigeumot (földközelséget) már nem is lehet eladni, nem lehet velük sem lájkot, sem kattintást, sem hirdetési bevételt gyűjteni. És bizony most sorozatban jönnek a szuperholdak (ugyan már mitől szuper egy hármas sorozatlövő szuperhold széria?), mert augusztusra és szeptemberre is beharangozták. Habár mintha tényleg kezdenének elgondolkozni a laikusok azon, hogy miért is van agyonhájpolva ez a szuperholdizmus. Lehet, hogy mégsem elég valamit elég sokszor és elég hangosan mondani ahhoz, hogy rögzüljön? Vagy épp az a dolog nyitja, hogy már túl nagy a felhajtás – elég volt?

A bulvármédia bűne az, hogy az emberek, akikkel a szuperholdat elhitetik, valójában semmi rendkívülit, semmi szuper dolgot, semmi extrát nem látnak, mert nem is láthatnak. És nem, nem igaz, hogy még ennek is örülnünk kell, mert lám, legalább kimennek az ég alá. Hát itt azért nem tartunk. Nem, ne a szuperhold miatt csodálják az emberek az eget, hanem valódi jelenségek, valódi élmények miatt menjenek ki. Annak van igazi tartalma. Ha pedig nincs valódi jelenség, nem kell kreálni helyette szuperholdat vagy szuperakármit.

Egyrészt nem egészen ezt mondta meg, másrészt azt valóban nem mondta ki még határozottabban, hogy kár a nagy felhajtásért, a Hold „szuper” állapotát valójában képtelenség érzékelni. (Pedig benne van a közleményben, csak alaposan el kell olvasni.) Arról pedig egy szót sem ejtett, hogy ennek az egész „szuperhold”-őrületnek milyen tudománytalan gyökere van. És ez valóban hiba.

A Hold látszólagos méretváltozása még felgyorsítva sem olyan szembetűnő. A NASA videóján ezt kitűnően láthatjuk, továbbá egy másik, még érdekesebb jelenséget, a Hold „imbolygását”  (librációját):

Mihez képest fényesebb? Netán lenne egy referencia-Hold az égen, egy második Hold, amelyik átlagos földtávolságban jutott éppen akkor a telehold fázisába? Én nem láttam ilyet. A kora este kelő teleholdat viszont valóban nagyobbnak látjuk a horizont közelében. Minden egyes teleholdat. Kivétel nélkül így látja mindenki, például már az ókori görögöknek is feltűnt a dolog. Ezt hívják holdillúziónak, ami nem más, mint optikai csalódás. Hogy miért látjuk nagyobbnak a Holdat a horizont közelében, mint magasabb égi helyzetben, arra többféle magyarázat is létezik.

Amint azt fentebb írtam, egyáltalán nem tartom pozitívumnak azt, hogy legalább olyankor kimennek az emberek az ég alá, amikor a média félreveri a szuperholdharangot. Az embereket csalják ki akkor az ég alá, amikor valami valóban tartalmas dolgot lehet nekik mutatni! Mi több, az lenne jó, ha az emberek úgy általában sokkal többet tartózkodnának a szabadban, mert így nem lennének annyira elszakadva a természettől és az esti-hajnali égbolt mindennapos eseményeitől, és talán még a csillagos eget is jobban ismernék. Ezt persze sokkal nehezebb „kommunikálni”, mint azt, hogy „nézzék, milyen szuper a szuperhold, csak itt, csak most, csak Önöknek! Maradjanak velünk!”

Végezetül azt mindenképp el kell ismerni, hogy a telehold fényénél andalogni egy augusztusi estén mindenképp első osztályúan szuper dolog, attól teljesen függetlenül, hogy a Hold perigeumban vagy apogeumban tartózkodik-e. Az a fő, hogy az, akit szeretünk, perigeumban legyen.

Befejezésként gyakoroljuk kicsit a holdfázisokat (nincs köztük szuperhold):