Háttal a Földnek

Az egyik legismertebb földmegfigyelő műhold, az amerikai Landsat-8 havonta egyszer a teliholdat figyeli.

Frey Sándor
2014. 08. 19. 17:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Holdtölte idején a Landsat-8, amelynek OLI (Operational Land Imager) nevű berendezése egyébként a Föld felszínéről készít felvételeket számos látható és infravörös hullámsávban, rövid időre elfordul a Földtől. Amint a pályája a Föld árnyékos (éjszakai) oldala fölé viszi, kameráját a Holdra irányítják. A manőver célja nem más, mint az érzékelők kalibrációja. A telihold ehhez kitűnő célpont, mivel egy jól ismert, állandó természetes fényforrás. Rendszeres megfigyelésével tudják biztosítani az OLI érzékelőinek hosszú időn át stabil adatminőségét. Bár a Föld felszínén is vannak viszonylag stabil kalibrációs területek – mint például a Szahara vagy más sivatagok –, amelyeket a távérzékelő műholdak műszereihez használnak, a Holdnál nincs jobb célpont ebből a szempontból. Az égitestnek nincs légköre, nincsenek rajta évszakok, mindig kiszámítható módon fénylik.

Az OLI összesen 14 detektoregységgel rendelkezik. Mindegyiken százszámra találhatók a különböző hullámsávokban érzékeny detektorok. A műhold fedélzetén mesterséges fényforrások is szolgálják a kalibrációt, de azok sem tökéletesek. A Landsat sorozat előző, 7-es számú holdján például a lámpák előbb kezdtek tönkremenni, mint a detektorok. Bármi, amit eddig kitaláltak a műszerek stabilitásának mérésére, kevésbé bizonyult stabilnak, mint maguk az ellenőrzendő berendezések. Ezért fordultak – szó szerint is – a Landsat-8 esetében a Hold felé. Ha a havonta elvégzett tesztmérések során kiderül, hogy az égitest fényesebb lett vagy elhalványodott, biztosak lehetnek benne, hogy nem a Hold, hanem a műszerek tehetnek róla. Így a változásokat ellensúlyozni tudják a földfelszínről gyűjtött adatoknál.

A Landsat-8 kalibrációja a teliholddal

Meglehetősen összetett művelet havonta egyszer a műholddal a Holdat figyelni. A 14 detektormodullal nem is tudják egyszerre ugyanolyan módon végigpásztázni a Holdat. Az egészhez egymás után két éjszakai pályaszakaszt kell igénybe venni. Egy-egy alkalommal, amikor a poláris pályáján a Landsat-8 az Antarktisz fölött elhaladva észak felé veszi az irányt, a Föld árnyékos oldala fölött 18 percen át, pontosan megtervezett módon a Holdat célozzák meg vele. Az Északi-sarkvidék fölött, mielőtt áttérne pályájának napsütötte szakaszára, újból a Föld felé fordítják. A következő periódusban kezdődik az egész újra, most már a fennmaradó detektoregységekkel. A Landsat-8 első működési évében végzett kalibrációs mérések alapján kijelenthető, hogy az OLI detektorainak teljesítménye stabil, a változások bőven 1 százalék alatt maradnak.

Hasonló cikkek olvashatók az Űrvilág oldalain.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.