Első lépésként július 23-án felhívást tettek közzé, amelyben ötleteket, javaslatokat várnak egy megvalósítható üzleti modellre. Az alapgondolat, hogy a Mars körül, a bolygó felszínén, esetleg később a légkörében dolgozó tudományos űreszközök magánkészítésű és magánerőből üzemeltetett űrszondák közvetítésével juttassák el mérési adataikat a Földre. Jelenleg ezt a feladatot a Naprendszer-kutatásban még megszokott „állami” űreszközök látják el. A Mars körül keringő szondák – jelenleg az amerikai Mars Odyssey és Mars Reconnaissance Orbiter (MRO), illetve az európai Mars Express – elsődleges szerepe mégis a tudományos megfigyelések végzése és nem az adatátjátszás volna.
A NASA terveit, hogy a jövőben egy kifejezetten távközlési célra épített űrszondát küldjön a Mars körüli pályára, pénzügyi megfontolásokból megtorpedózták. Így nem maradt más hátra, mint a feladat esetleges „kiszervezése” magáncégeknek, akik a beruházásuk fejében nyilván forgalmi díjat számolhatnának fel a továbbított adatmennyiségért. Döntés még nem született erről, de az újfajta modell lehetőségét a jelek szerint komolyan fontolóra veszik.
A mostani helyzet az, hogy a Curiosity marsjáró tudományos haszna a töredékére csökkenne, ha nem tudnák a Mars körül keringő szondákat nagy átviteli sebességű adatátjátszásra alkalmazni. Ha minden kötél szakad, a Curiosity maga is képes lenne ugyan bejelentkezni a földi irányítóknál, de csak legfeljebb 500 bit/s sebességgel tudná továbbítani az adatait. Az Odyssey és az MRO fedélzetén repülő Electra rádiós berendezés közbeiktatásával ezzel szemben 2 Mbit/s is elérhető, ami mintegy négyezerszeres javulást jelent. El lehet képzelni, hogy milyen keveset látnánk a marsjáró képeiből, adataiból, ha nem volnának az adatátjátszó űrszondák, amelyek az adott terület felett átrepülve begyűjtik az információt a roverektől, aztán a NASA földi követőállomás-hálózata (Deep Space Network, DSN) felé továbbítják.
A létfontosságú adatátjátszó kapacitás azonban egyre törékenyebbnek tűnik. A Mars Odysssey már 2001 óta dolgozik a bolygó körül. Az MRO sem fiatal már, kilencedik évét kezdte a Marsnál. Ha az öregedő űreszközök felmondják a szolgálatot, a mostani és a jövőbeli leszálló egységek, esetleg mintahozó szondák támogatás nélkül maradnak. Szerencsére a tavaly indított, most épp a Mars felé tartó amerikai Maven (Mars Atmosphere and Volatile Evolution) szonda is visz magával egy Electra-berendezést. Kevésbé szerencsés ugyanakkor, hogy tervezett pályája kedvezőtlen az adattovábbítási feladat szempontjából. Az Európai Űrügynökség (ESA) 2016-ban indítani tervezett Mars Trace Gas Orbiter szondáját ugyancsak felszerelik a távközlési műszeregyüttessel. Mindkét új űrszonda esetén igaz, hogy a programban dolgozó kutatók – érthető módon – inkább a tudományos mérésekre szeretnének koncentrálni és nem távközlési űreszköznek használni a szondájukat.
