A 2009-ben pályára állított bolygóvadász Kepler-űrteleszkóphoz hasonlóan a TESS is úgynevezett tranzit módszerrel végzi majd a megfigyeléseket, vagyis azokat a parányi elhalványulásokat méri, amelyeket egy-egy elhaladó bolygó okoz a csillagok fényében. Ám míg a Kepler csupán egyetlen szegmenst figyel, az elliptikus pályán keringő TESS négy kamerájával az egész csillagos égboltot pásztázza, amelynek minden egyes „darabkáját” átlagosan egy-egy hónapon át „fixíroz” majd. További különbség, hogy a Kepler az összes bolygót igyekszik „meglesni”, míg az új űrteleszkóp csupán a legfényesebb csillagok planétáit kutatja.
„A kis, fényes csillagok a legmegfelelőbb objektumok a Föld méretű exobolygók felfedezéséhez” – hangsúlyozta George Richer, a TESS-program vezető kutatója.
E csillagok fényessége lehetővé teszi, hogy a felfedezett bolygókat földi telepítésű teleszkópokkal is megfigyeljék, megállapítva tömegüket és légkörük összetételét.
„A Kepler által felfedezett bolygók közül sok olyan halvány csillag körül kering, hogy lehetetlen földi telepítésű teleszkópokkal megfigyelni őket” – fogalmazott a kutató.
A tudósok feltételezései szerint a TESS segítségével több mint háromezer új exobolygót fedezhetnek fel. A kutatók legalább kétszáz „Földet” és úgynevezett szuperföldet remélnek találni, utóbbiak tömege kétszerese bolygónk tömegének. Az ily módon felfedezett égitestek között körülbelül 10-20 helyezkedhet el napja lakhatósági zónájában, azaz e bolygók felszíni hőmérséklete folyékony víz jelenlétének kedvez.
A TESS felvételei alapján választják majd ki azokat a csillagokat és bolygórendszereiket, amelyek ideálisak a NASA 2018-ban felbocsátandó James Webb infravörös űrteleszkópja által végzett megfigyelésekhez.
