„A NASA becslései szerint ez idáig a 140 méter és annál nagyobb átmérőjű aszteroidák mindössze 10 százalékát sikerült észlelni” – írta a főellenőr a 32 oldalas jelentésben, amely a hivatal földközeli objektumok (NEO) azonosítására és az általuk jelentett veszély csillapítására irányuló erőfeszítéseit vizsgálta. „Figyelembe véve a munkálatok jelenlegi ütemét és forrásait, a NASA kijelentheti, hogy 2020-ig nem fogja tudni azonosítani ezen földközeli objektumok célként kitűzött 90 százalékát.”
Történik mindez annak ellenére, hogy a Földre esetlegesen veszélyt jelentő aszteroidák és üstökösök észlelését célzó program éves költségvetése tízszeresére nőtt az elmúlt öt évben: míg 2009-ben 4 millió dollárt kaptak, addig 2014-ben már 40 millió dollárból gazdálkodhatnak a programban részt vevő kutatók.
A NASA mostanra nagyjából 95 százalékát azonosította a leghatalmasabb és a bolygóra nézve legnagyobb fenyegetést jelentő földközeli objektumoknak, amelyeknek átmérője egy kilométer vagy annál is több. Nagyjából 66 millió évvel ezelőtt egy 10 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a mexikói Yucatán-félszigetbe (Chicxulub-kráter), katasztrofális események sorozatát elindítva, ami végül a bolygó egyik legsúlyosabb tömeges kihalásához vezetett.
Tavaly februárban egy nagyjából 18 méter átmérőjű meteoritdarab robbant fel Közép-Oroszország felett: a robbanás következtében betörtek az ablakok, megrongálódtak az épületek és több mint ezer embert sebesítettek meg a repülő töredékek. „A közelmúltbeli kutatások azt sugallják, hogy a cseljabinszkihoz hasonló esetek 30-40 évenként fordulnak elő” – írta Martin, hozzátéve, hogy a becsapódások többségére az óceánban, nem pedig lakott területeken kell számítani.
1998 óta a NASA nagyjából 100 millió dollárt költött a potenciálisan fenyegetést jelentő űrszomszédok felkutatását, kiértékelését és „lecsillapítását” célzó programokra. Idén júliusig a hivatal 11 230 földközeli objektumot fedezett fel, ezek közül 862-t a legnagyobb aszteroidák közé soroltak a kutatók.
