Az Európai Űrügynökség (ESA) 2004-ben indította el a Rosetta-űrszondát, amely tíz év után, 2014 augusztusában érte el a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst, és novemberben leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó magjára.
A Rosetta, valamint a leszállóegység tudományos műszereinek tervezésében és megépítésében az ESA tagországain kívül részt vettek a NASA szakemberei.
A fejlesztések részesei voltak magyar tudósok is, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói, valamint az SGF Kft. szakemberei.
A NASA szakemberei által kifejlesztett műszerek egyike, az Alice-színképelemző adatai szerint az üstökös kómájában, a kiáramló porok és gázok alkotta rendkívül ritka légkörében hidrogén és oxigén található.
A várakozásokkal ellentétben a mag felszínén nem fedeztek fel sem havat, sem vízjégfoltokat, noha a csóvás vándor még túl távol van a Naptól, hogy elpárologhasson a jég – olvasható az amerikai űrkutatási hivatal honlapján.
„Meglepődtünk, hogy az üstökös felszíne mily kevéssé veri vissza a fényt és hogy mennyire híján van a vízjégnek” – hangsúlyozta Alan Stern, a texasi Délnyugati Kutatóintézet Colorado állambeli részlegének (Boulder) kutatója, az Alice vezető tudósa.
Ismertetése szerint Alice segítségével a Csurjumov–Geraszimenko üstökös összetételét vizsgálják, a mindössze 4 kilogrammos műszer ezerszer érzékenyebb, mint az egy nemzedékkel korábbi ultraibolya képalkotó spektrométerek.
