A Cornell Egyetem, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet és a Kölni Egyetem tudósai eredményeiket a Science folyóiratban ismertetik.
A tudósok a chilei Atacama-sivatagban 5000 méteres magasságban működő, a szubmilliméter és milliméter hullámhosszúságú sugárzást észlelő óriás rádiótávcső-rendszer, az ALMA segítségével pásztázták a Tejútrendszer centrumához közeli Sagittarius B2 régiót. A legmodernebb földi telepítésű csillagászati eszköz segítségével a porgázfelhő molekuláris összetételét „tapogatták le” a korábbi vizsgálatokhoz képest 10-szer nagyobb felbontásban, így fedezték fel az izopropil-cianid által kibocsátott sugárzást – olvasható a ScienceDaily hírportálon.
A Sagittarius B2-höz hasonló csillagképződési régiókban gyakran bukkannak szerves molekulákra, ám ezekben a szénatomok egyszerű láncba rendeződnek. A most felfedezett izopropil-cianid 4 szénatomból, 7 hidrogénatomból, valamint egy nitrogénatomból áll, s „ágas-bogas” szerkezete semmiben sem emlékeztet a világűrben korábban talált egyszerű szerves molekulákra.
„Első ízben fedeztünk fel a csillagközi térben ilyen összetett molekulákat” – hangsúlyozta Rob Garrod, a Cornell Egyetem asztrofizikusa. Mint rámutatott, hasonlóan „ágas-bogas” szerkezete van például az élet építőköveiként számon tartott aminosavaknak. Ily módon a felfedezés alátámasztani látszik azt az elméletet, amely szerint a biológiai szempontból létfontosságú molekulák, mint például a meteoritokban előforduló aminosavak, a csillagképződés során keletkezhettek. „Sokkal előbb alakulhattak ki, mint hogy a Földhöz hasonló bolygók megszülettek volna” – jegyezte meg Rob Garrod.
A tanulmány vezető szerzője, Arnauld Bellosche, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy kulcsfontosságú megérteni, miként jönnek létre a szerves anyagok a csillagképződés korai szakaszában. „Így térképezhetjük fel azt a folyamatot, amely a legegyszerűbb molekuláktól elvezetett az élő világ »vegykonyhájáig«” – mutatott rá Bellosche.
