Erre a következtetésre jutott az a svájci kutatócsoport, amely az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta szondájára a ROSINA (Rosetta Orbiter Spectrometer for Ion and Neutral Analysis) nevű berendezést készítette – olvasható az Űrvilág.hu oldalon.
A Rosetta nem kutya vagy ember módjára „szimatol”, hanem két tömegspektrométerrel elemzi az üstökösmag környezetének molekuláris összetételét. Az első eredmények azért is meglepők és egyúttal biztatók, mert a kutatók nem várták, hogy ilyen hamar – amikor az égitest még a Naptól viszonylag távolabb jár – értékelhető eredményhez jutnak. Így még nagyobb várakozással tekintenek a repülés azon fázisa elé, amikor a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös már a pályája napközeli pontja körül tartózkodik, és az erősödő napsugárzás hatására a mag intenzívebben bocsátja ki anyagát a környező térségbe.
Na de milyen is lenne az üstökös szaga – már ha elég nagy koncentrációban fordulnának elő azok az anyagok, amelyeket az érzékeny ROSINA segítségével ott detektáltak? Lenne benne egy kis záptojásszag a macskavizelet és a keserű mandula „illatával" keveredve.
A fenti szagösszetevőkért felelős molekulák, a hidrogén-szulfid, az ammónia, a hidrogén-cianid, illetve még egy sor más – például formaldehid, metanol, kén-dioxid – mind megtalálhatók az üstökös kómájában. Ezt túlnyomórészt természetesen víz és szén-dioxid alkotja.
Hasonló írások olvashatók az Űrvilág oldalán.
