Az egyik ilyen szerencsést Eiríkur Jóhannssonnak hívják, és 2012. január 25-én szenvedett balesetet Hallgrimar nevű hajójával, a Norvég-tenger jeges vizében, Izland és Norvégia között. A hajó felborult, süllyedni kezdett, a mentőcsónakban pedig a mostoha időjárás miatt kevés esély volt a túlélésre.
Végül az ISS fedélzetén akkor már üzemelő Vessel-ID berendezés segített. Ennek működése a tengerjáró hajókon üzemelő automatikus azonosító rendszer (AIS) rádiójeleinek vételén alapul. A nemzetközi vizeken hajózó legtöbb jármű köteles olyan jeladót használni, amely folyamatosan sugározza a hajó azonosítóját és pillanatnyi helyzetét. Az AIS segítségével a kikötői hatóságok követni tudják a forgalmat. Az urh-sávban működő jeladók vízszintes hatótávolsága azonban csak mintegy 75 kilométer, a földfelszín görbülete miatt az ennél messzebbre távolodó hajókat a partról már nem tudják észlelni.
Nem úgy fentről, a néhány száz kilométer magasan húzódó alacsony Föld körüli pályákról. Ezt használják ki a Nemzetközi Űrállomásra telepített berendezéssel, illetve egyéb, műholdakon repülő, hasonló hajókövetési céllal készült vevőberendezésekkel.
Az űrből végzett hajókövetés a nyílt tengeren lehetővé teszi, hogy gyorsan megtalálják a bajba jutott és vészjeleket leadó járműhöz legközelebb járó hajókat. Így a lehető leghamarabb megérkezhet az életmentő segítség. A technológia űrbeli működőképességét először az ISS fedélzetén próbálták ki. A Vessel-ID rendszer naponta mintegy 22 ezer hajó 400 ezer pozícióját tudja regisztrálni. Azóta már egy sor műholdra is telepítettek AIS-vevőket.
Az alábbi videóban elhangzó interjúkból – főleg az angolul értők – megtudhatják, hogyan változtatták meg a hajózást az elmúlt években az űrből végzett AIS-megfigyelések. Megszólal a 2012. januári hajószerencsétlenség túlélője is.
