A Rosetta-küldetés csapata a sziklát a Gízai-fennsík legnagyobb piramisa után Kheopsznak nevezte el, holott a 25 méteres objektum messze elmarad a 139 méter magas óegyiptomi építménytől – olvasható a Space.com hírportálon.
Az űrszonda augusztus elején, az üstökös körüli pályára állva kapta először lencsevégre a „piramist”.
A következő hetekben számos közeli felvétel készült a képződményről, a legfrissebbeket 15 kilométeres magasságból fényképezte a kamera. Október 9-én a Rosetta még jobban megközelítette az üstököst, jelenleg mindössze 10 kilométeres távolságban van az égitest felszínétől.
„A Kheopsz felszíne szabálytalan és nagyon rücskös” – magyarázta Holger Sierks, a Max Planck Naprendszer-kutató Intézet munkatársa, a Rosetta OSIRIS optikai, spektrográfiai és infravörös képalkotó rendszerének vezető tudósa.
A kutató különösen érdekesnek nevezte az apró foltokat a szikla felületén. „Úgy tűnik, mintha az üstökösmagot borító laza porréteg a szikla hasadékaiban ülepedne le, bár még nagyon korai bármi biztosat mondani” – jegyezte meg Holger Sierks.
Elmondta, keveset tudni a „Kheopsz-piramis” paramétereiről, a tudósok jelenleg a szikla összetételét és sűrűségét vizsgálják. Nem kizárt, hogy amint a Nap közelébe érve aktivizálódik az üstökös, a sziklák is „megmozdulnak”, és új látószögből lehet fényképezni a képződményeket.
A Rosetta űrszonda, amelyet 2004 márciusában indítottak útnak, legkevesebb egy évre szegődik a 67/P Csurjumov–Geraszimenko-üstökös társául, hogy megfigyelje, miként változik az égitest, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a Naphoz. Ez év november 12-én pedig útnak indul a Rosetta kis leszállóegysége, a Philae. Az űrkutatás történetében ez lesz az első eset, hogy megkísérlik a landolást egy üstökös magján.
