A miniatűr műholdak – a CubeSat szabvány szerinti egy egységből álló, 10 cm élhosszúságú kockák maximális tömege 1,3 kg-os – egyes szakemberek szerint növekvő veszélyforrást jelentenek a nagyobb műholdakra. Egy feltételezett ütközés nem csak hogy tönkretehet egy értékes űreszközt, de a szétszóródó törmelékdarabok láncreakció-szerűen tovább szaporíthatják az űrszemét mennyiségét.
A kis CubeSatok igen népszerűek, mint egyetemi műholdak vagy kis cégek által készített űreszközök. Viszonylag könnyen (olcsón) pályára állíthatók, többféle hordozórakétával, vagy akár a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről. Alkalmasak egy-egy speciális feladat végrehajtására vagy arra, hogy a készítőik egy valódi műhold készítése révén valódi űrkutatásban vegyenek rész. (Ilyen sikeres CubeSat például Magyarország első saját gyártású műholdja, a 2012 februárjában indított Masat-1.)
Minél több ilyen űreszköz kering a Föld körül, természetesen annál nagyobb az ütközési kockázat. Ennek kivédésére az ilyen kis műholdak pályán töltött élettartama legfeljebb 25 év lehet. Előbb vagy utóbb belépnek a sűrű légkörbe és megsemmisülnek, helyet adva a következő generációnak. Ezt a hallgatólagos 25 éves szabályt azonban sokan nem tartják be, és a kikényszerítésére nincs sok lehetőség. Vannak olyan műhold-üzemeltetők, amelyekről tudni lehet, hogy 25 évnél is sokkal tovább, akár egy évszázadig tartó keringésre alkalmas pályákra állítják űreszközeiket. A problémáról Hugh Lewis, a Southamptoni Egyetem kutatója tartott előadást a kanadai Torontóban, a héten zajlott 65. Nemzetközi Világűrkongresszuson.
A CubeSatok népszerűsége nőttön nő, és semmi jele, hogy ez a folyamat megálljon. Mintegy 100 ilyen űreszköz állt pályára a 2003 és 2012 közötti évtizedben. Egyedül 2013-ban aztán még további száz! Lewis és munkatársai modellezték a folyamatokat, feltételezve, hogy a következő 30 évben évente 205 és 700 közötti új CubeSat jut a Föld körüli térségbe. Azt találták, hogy a három évtized alatt 16 millió alkalommal kerülnek veszélyesnek számító (17 km-es) közelségbe más űreszközökkel, ha az indítások száma évente 205. Ha a másik véglet, az évi 700-as érték valósulna meg, a veszélyes események száma 165 millióra nő. Mint minden szimuláció, ez is tartalmaz egyszerűsítéseket. Más szakértők szerint a helyzet nem ennyire drámai. Tény ugyanakkor, hogy már korábban is volt olyan CubeSat, amely feltehetően ütközés miatt vált működésképtelenné: 2013 májusában az ecuadori NEE-01 Pegaso járt szerencsétlenül. Ha pedig divatba jönnek a még kisebb, néhány cm-es, lapka alakú „műholdak\" (angol elnevezéssel sprite, avagy manó), azok akár még a földi követőradarok számára sem lesznek megfigyelhetők. Így az ütközésükkel kapcsolatos kockázatra sem tudják majd figyelmeztetni a műholdak üzemeltetőit.
