December elején számoltunk be a Vesta kisbolygóról készült geológiai térképről, amelyet a Dawn kisbolygókutató szonda mérései alapján készítettek – írta meg a Csillagászat.hu. A hírben azt is említettük, hogy ezzel koránt sincs vége a programnak, hiszen az ionhajtóművel felszerelt űreszköz útban van a legnagyobb főövi kisbolygó, a Ceres felé. Bár a pályára állás csak jövő márciusban esedékes, az égitestet „hátulról”, a kisbolygóval közel azonos sebességgel becserkésző szonda már most is csak 1,2 millió km-re, azaz háromszoros Föld-Hold távolságra van a 950 km-es kisbolygótól. Hogy ez milyen nagy távolság, jól érzékelteti a mellékelt kép, amelyen mindössze 9 pixel kiterjedésű a kisbolygó. Mégis nagy szó ez, hiszen a szonda már kiterjedtnek látja célpontját, melyhez közeledve 2015. január 26-án fogja elérni azt a távolságot, ahonnan jobb képeket tud készíteni, mint a Föld körül keringő Hubble-űrtávcső.
Szintén a célpontja felé közeledik a New Horizons nevű szonda, amely bolygóhoz indult el, de kisbolygóhoz érkezik, ugyanis 2006. januári indítása után a Plútó elvesztette bolygó státuszát. Az emberiség legnagyobb sebességre (58,5 ezer km/óra) gyorsított eszköze januárban kezdi meg a Plútó és öt ismert holdjának vizsgálatát. Mint minden interplanetáris szondát, ezt is csökkentett üzemmódba kapcsolták a hosszú út unalmas szakaszaira. A hibernációból december 6-én kellett felébrednie a bolygónktól 4,6 milliárd km-re járó szondának, amit egy majd’ négy és fél óráig utazó rádióüzenet meg is erősített. A következő hetekben a berendezések tesztelése folyik, majd megkezdődnek a Plútó megközelítését és vizsgálatát célzó programok.
A szonda ekkor még igen messze, 1 CSE-re (150 millió km) lesz célpontjától, de nem lehet tovább halogatni a tudományos mérések elkezdését, mert a New Horizons nem fog pályára állni az égitest körül, így minden időt ki kell használni és minden percet pontosan be kell osztani. Májustól lesznek majd jobb felvételeink, mint amire a Hubble-űrtávcső képes, július 14-én pedig 13 700 km-es távolságban megtörténik az elrepülés.
December 3-án sikeresen startolt a Tanegasima Űrközpontból a Japán Űrügynökség (Japan Aerospace Exploration Agency, JAXA) Hayabusa 2 nevű szondája, amely nem kevesebbet tűzött célul, mint anyagminta visszahozását egy földsúroló kisbolygóról. Az első Hayabusa (jelentése: sólyom) négy éve részben már végrehajtotta ezt a bravúrt, de az (25143) Itokawa kisbolygó körüli manőver nem volt problémamentes, így egészen minimális anyagminta jutott vissza a Földre. A sikeren felbuzdulva és a hibákból okulva a japánok rekordidő, két és fél alatt megépítették az újabb, a régi alapjain nyugvó, de nagyobb és korszerűbb szondát.
Az ionhajtómű tolóerejét megnövelték, átalakították a szondáról „lelógó” mintavevő csövet, amellyel háromszor is terveznek mintát venni a felszínről. Az egyik alkalommal egy krátert is akarnak robbantani a célpontként kijelölt (162173) 1999 JU3 jelű, kb. 900 méter átmérőjű földsúroló kisbolygó felszínébe, hogy friss anyaghoz jussanak. A szonda három apró leszállóegységet is visz magával, melyek közül az egyik német–francia együttműködésben készült. Az 1,3 éves keringési idejű, nem túl elnyúlt pályán járó kisbolygó megközelítése – egy jövő évi földközelítés után – 2018 nyarán esedékes, amit másfél éves vizsgálat és a leszállások, megközelítések követnek.
A mintagyűjtő kapszula visszatérése 2020 telére van időzítve, ahogy az első Hayabusa esetében, most is Ausztrália hatalmas, kietlen sivatagi tájaira. Az időpontokból az is kiderül, hogy nagyon rövid idő telik el a kisbolygó vizsgálatának vége és a minta visszaérkezése között, ami úgy lehetséges, hogy a kisbolygó 2020. december 28-án 9 millió km-re megközelíti bolygónkat, így szinte házhoz szállítja az űreszközt. „Csak” át kell lendülni az egyik égitestről a másikra.
