A műholdas földmegfigyelés egyik legjelentősebb módszere az aktív leképezésű apertúraszintézis elvén működő műholdradar (sar), mely egyedülállóan időjárástól és napszaktól függetlenül is képes leképezni a Föld felszínét. A felvételek polarizációjával és amplitúdójával vizsgálhatjuk a felszínborítottságot – például árvízi elöntés, talajnedvesség, növényborítottság, felszínosztályozás –, ha pedig két vagy több, ugyanarról a területről különböző időpontban készült sar-felvétel fázisinformációit hasonlítjuk össze, akkor felszínmozgásokat is ki tudunk mutatni. Ezt a módszert nevezzük műholdradar-interferometriának (insar, Interferometric Synthetic Aperture Radar).
Az Európai Unió és az Európai Űrügynökség Kopernikusz programjának keretében létrehozandó Sentinel (Őrszem) műholdcsalád első elemét, a sar-szenzorral felszerelt Sentinel–1A-t ez év április 3-án állították Föld körüli pályára, hogy szolgálatszerűen rendkívül kedvező adatszolgáltatási politikával biztosítsa felvételeit a felhasználók számára.
Az első adatok 2014 szeptemberében váltak elérhetővé, nyers és előfeldolgozott változatai könnyen hozzáférhetők a kifejezetten az adatelérésre szolgáló Sentinel Data Hubon keresztül. Mivel a műhold széles sávú interferometrikus módjának leképezési adottságai lehetővé teszik, hogy egy felvétel közel ötvenezer négyzetkilométer területet képezzen le, csupán hat felvétellel lefedhető Magyarország területe felszálló és leszálló műholdpálya esetében is.
A 2014 novemberében Sopronban megtartott IX. Geomatika Szemináriumon mutattuk be először a valaha volt első hazai, teljes országos lefedettségű műholdradaros amplitúdóképet, melyet a Sentinel–1A műhold leszálló pályájú észleléseiből állítottam össze. A felhasznált hat felvétel 2014. október közepén készült.
