A tudósok az Antarktiszon, a japán Sziova kutatóállomástól 16 kilométerre északra vettek jégmintát közel 18 méteres mélységből. A jég felolvasztása után 10-60 mikrométer átmérőjű (mikrométer a milliméter ezredrésze) részecskéket fedeztek fel, amelyekről eredetileg azt hitték, hogy a régmúltban becsapódott meteoritokból származnak – olvasható a PhysOrg hírportálon.
Negyven részecskéről azonban bebizonyosodott, hogy tulajdonságaikat tekintve csaknem teljes egybeesést mutatnak az amerikai Stardust (Csillagpor) űrszonda által a Wild2 üstökös kómájából, a magja körül keletkező gázfelhőből vett mintával. Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a parányi porszemcsék nem élhetik túl a Föld légkörén át való száguldást, nem beszélve a landolási helyszínen uralkodó zord viszonyokat.
A lelet azért izgalmas, mivel azt jelenti, hogy a kutatók több üstökösporra tehetnek szert, mint amennyit a légkör felső rétegeiben az e célból kifejlesztett, aerogéllel töltött ragacsos gyűjtőlemez segítségével ejthetnének csapdába. Már az első jégfuratban 40 szemcsét találtak.
Az üstökösök vizsgálata pedig azért fontos, mert a Naprendszer kialakulásakor visszamaradt porból, jégből, gázból és szilikátokból képződtek. Így kutatásuk sokat elárulhat a Naprendszer eredetéről, másrészt vizsgálatuk révén a tudósok választ kaphatnak arra a kérdésre, hogy valóban az üstökösöknek köszönhetően alakult-e ki az élet a Földön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!