A féregjárat vagy féreglyuk vékony csőszerű képződmény, amely az univerzum két távoli, görbületmentes területét kötheti össze. Az egyirányú féreglyukak lehetőségét Albert Einstein 1935-ben bizonyította be Nathan Rosen amerikai–izraeli fizikussal. Fél évszázaddal később, 1985-ben Kip Stephen Thorne amerikai elméleti fizikus dolgozta ki tanítványaival a kétirányú féreglyukak teoretikai alapjait.
A trieszti nemzetközi posztgraduális oktatási és kutatóintézet, a SISSA (Scuola Internazionale Superiore di Studi Avanzati) tudósai, olasz, amerikai és indiai asztrofizikusok a Tejútrendszer sötét anyaga eloszlásának rendkívül részletes térképét a legújabb ősrobbanás-elmélet fényében vizsgálták – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy e járatok egyike galaxisunkban működhet. Mi több, maga ez a féreglyuk is akkora lehet, mint egy galaxis” – fogalmazott a tanulmány társszerzője, Paolo Salucci, a SISSA asztrofizikusa, a sötét anyag elismert szakértője.
Mindazonáltal a tudós rámutat, hogy csupán matematikai számításokról van szó. „Nem azt állítjuk, hogy galaxisunk egy féregjárat, csupán felvetjük ennek elméleti lehetőségét” – tette hozzá Salucci.
Az olasz asztrofizikus szerint ez úgy lenne lehetséges, amennyiben a sötét anyag eloszlását a Tejútrendszerben, amely egy spirálgalaxis, összehasonlítanák egy más típusú közeli csillagváros, például a Kis és a Nagy Magellán-felhő szerkezetével.
Természetesen e vizsgálatokat lehetővé tévő technológiára még soká kell várni, ám mint Paolo Salucci rámutat, kutatásaik ráirányítják a figyelmet arra, hogy milyen fontos megismerni a sötét anyag valódi természetét.
A tudósok már régóta kutatják a világegyetem tömegének 23 százalékát adó, semmiféle elektromágneses sugárzást ki nem bocsátható, s így csillagászati műszerekkel közvetlenül meg nem figyelhető anyagot.
Egyes elméletek szerint egy hipotetikus részecskecsoport, a neutralínók alkotják, amelyek létét eddig azonban sem az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) végzett kísérletek során, sem a világegyetemben nem sikerült megfigyelni.
„Kutatásaink azért érdekesek, mivel összetettebb képet festenek a sötét anyagról, amely egyfajta új dimenzió, valamiféle grandiózus galaktikus szállítórendszer lehet. Bármi is legyen, ideje újfajta szemszögből vizsgálni e rejtélyes anyag valódi természetét” – fejtegette Paolo Salucci.
