Az erre utaló jeleket a Merkúr körül keringő Messenger (Mercury Surface, Space Environment, Geochemistry and Ranging) amerikai űrszonda mérési eredményeiben találták – számolt be róla az Űrvilág. A kutatók az űrszonda légköri és felszíni kémiai összetételt elemző spektrométerével (Mercury Atmospheric and Surface Composition Spectrometer) a bolygó exoszféráját alkotó, rendkívül ritka gázhalo összetételét vizsgálták. A Messenger 2011 márciusában kezdett keringeni a Merkúr körül, az azóta eltelt kilenc merkúri év mindegyikében, az év ugyanazon szakában a kalcium mennyiségének rövid ideig tartó, hirtelen növekedését figyelték meg a bolygó exoszférájában.
A kutatók tanulmánya az Icarus folyóiratban jelenik meg. Feltételezésük szerint folyamatosan apró porszemcsék zápora éri a Merkúr felszínét. A becsapódások hatására a felszíni kőzetekből kalciumtartalmú molekulák párolognak ki. A por eloszlása a Naprendszer belső térségében azonban önmagában nem ad magyarázatot az ugrásszerű és évszakos szabályszerűséggel jelentkező változásokra. Utóbbi magyarázatához periodikusan előforduló, további porforrásra van szükség – nevezetesen az üstökös eredetű porra. A szóba jövő üstökösök pályájának részletes elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az extra porszemcsék valószínű forrása az Encke-üstökös lehet.
A számítógépes szimulációk eredménye viszonylag jó, de egyáltalán nem tökéletes egyezést mutatott a mérési eredményekkel, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy az üstökös pályája az idők során a Jupiter és más bolygók hatására változott. A Merkúr exoszférájában jelentkező kalciumcsúcsokat már évek óta ismerik a kutatók, azonban most első ízben sikerült ezeket egy üstökös maradványaival kapcsolatba hozni.
A 3,3 év periódusú 2P/Encke-üstökös szétszórt anyaga a Föld pályáját több helyen is keresztezi. Ennek hatására jelentkezik október-novemberben a Déli és az Északi Tauridák, illetve június-júliusban a Béta Tauridák meteorraj.
Még több hír a témában az Űrvilág oldalán.
