Tiago Campante (University of Birmingham), Steve Kawaler (Iowa State University) és munkatársaik a Kepler-űrtávcső négy évet átfogó ultrapontos fotometriai adatainak elemzésével öt, Föld-méretű bolygó jelenlétét mutatták ki egy 11,2 milliárd éves csillag körül.
A Napnál mintegy 25 százalékkal kisebb, Kepler-444 katalógusjelű objektum 117 fényévre található tőlünk, viszonylag fényes, így már binokulárral is észlelhető. Az öt bolygó méretei a Merkúr és a Vénusz átmérője közé esnek, azonban olyan közel keringenek a csillagukhoz, hogy 10 napnál rövidebb ideig tart megtenniük egy fordulatot körülötte. Ebben a távolságban a felszíni hőmérsékletük messze meghaladja a Merkúr napsütötte oldalának hőmérsékletét, ezért az élet hordozására biztosan nem alkalmasak. A kutatók szerint felfedezésük jelzi, hogy földméretű bolygók az univerzum teljes, 13,8 milliárd éves története során bármikor kialakulhattak, megteremtve az élet lehetőségét már az ősi galaxisokban is.
A Kepler-444 méretét asztroszeizmológiai módszerekkel határozták meg. Kawaler és a kutatócsoport egy része a fényében megfigyelhető nagyon kicsiny fényváltozások alapján a csillagoszcillációkat, ezen keresztül pedig a csillag belsejében terjedő akusztikus hullámok tulajdonságait vizsgálta. Ezek hatással vannak a csillag hőmérsékletére, információt szolgáltatva egyben az átmérőjéről, tömegéről és koráról is. Az eredmény jól illusztrálja a Kepler kettős funkcióját: a csillag fényének az űrtávcső által rendkívül pontosan mért mikrováltozásait egyrészt a csillagoszcilláció, másrészt a csillag előtt elhaladó bolygókísérők okozzák. Előbbiből a csillag, utóbbiból pedig a tranzitos bolygók tulajdonságaira lehet következtetni.
Kawaler magyarázata szerint a Kepler-444 a Tejútrendszer legősibb csillagai közé, a galaxisunkban kialakult első csillaggenerációba tartozik. Korát összevetve a Nap 4,5 milliárd éves korával láthatjuk, hogy bolygók már közel 7 milliárd évvel a Naprendszer születése előtt is létrejöttek, azaz a bolygórendszerek már nagyon régen alkotóelemei a galaxisnak, így segíthetnek csillagvárosunk történetének jobb megismerésében is. Eddig úgy gondoltuk, hogy a bolygók keletkezéséhez szükség van az első csillaggenerációk által termelt fémekre (a csillagászatban a hidrogénen és héliumon kívül minden egyéb elemet a „fém” megjelöléssel illetünk), amelyek által beszennyezett intersztelláris anyagból a későbbi csillagok is kialakultak, mivel az ismert exobolygók nagyon nagy része fémben gazdag csillagok körül található. 2012-ben azonban a Kepler már talált olyan planétákat, amelyek egy fémszegény csillag körül keringenek.
A Kepler óriási adatbázisa alapján úgy tűnik, hogy az 1,7 Föld-átmérőnél kisebb planéták kőzetbolygók, a nagyobbak pedig inkább gázbolygók. A Kepler-444 kísérőinek méretei 0,4 és 0,74 Föld-átmérő közé esnek, így minden bizonnyal kőzetbolygók. A legkülső keringési ideje 9,7 nap, míg a legbelsőé 3,6 nap. A keringési idők rezonanciában állnak egymással – arányuk kis egész szám –, így a rendszerben gyakran fordulnak elő együttállások és fogyatkozások.
A következő lépés az öt bolygó tömegének pontos meghatározása, aminek ismeretében már az átlagsűrűségük is kiszámolható, ezáltal pedig az összetételükre is következtetni lehet. A szükséges radiálissebesség-méréseket a hawaii Keck-teleszkópokkal fogják elvégezni.
