Brice Ménard és Gail Zasowski (Johns Hopkins University), valamint munkatársaik az SDSS (Sloan Digital Sky Survey) égboltfelmérés óriási spektroszkópiai adatbázisának segítségével az eddigi legrészletesebb térképet állították elő azoknak a rejtélyes molekuláknak a tejútrendszerbeli eloszlásáról, amelyek a Galaxis csillagainak színképében az úgynevezett diffúz intersztelláris sávokat (Diffuse Interstellar Bands, DIBs) okozzá – olvasható Csillagászat.hu portálon.
Ezeket még 1922-ben fedezte Mary Lea Heger a Lick Obszervatóriumban, amikor a csillagok spektrumait vizsgálva nem várt vonalakat azonosított azokban, amelyeket a megfigyelt objektumok és a Föld közötti csillagközi térben elhelyezkedő anyag hozott létre. További kutatások kimutatták, hogy a rejtélyes vonalak megjelenéséért több ezer különféle molekula felelős, de hogy pontosan melyek is ezek, majdnem száz éven keresztül megoldatlan kérdés maradt.
A molekuláknak az SDSS-adatok alapján meghatározott eloszlását mutató új térkép két párhuzamosan futó kutatás eredményeként készült el. A Zasowski által vezetett csoport a Tejútrendszer legsűrűbb részeire koncentrált, amelyek a porfelhők miatt csak az infravörös tartományban tanulmányozhatók.
A végzős egyetemi hallgató Ting-Wen Lan egy másik vizsgálatot irányított, amelyben a látható tartományban próbálták meg a rejtélyes molekulákat detektálni, de a Galaxis fősíkjától távol, ahol a színképvonalaik már gyengék és nehezen azonosíthatók. A mindkét csoport munkájában aktívan részt vevő Ménard szerint ugyan még nincs teljes térképük, de már rengeteg érdekes dolgot, mintázatot látnak.
Lan csoportja jóval a Tejútrendszer fősíkja felett elhelyezkedő területek több mint félmillió objektumának (csillagok, galaxisok és kvazárok) színképét elemezte. Sikerült feltérképezniük, hogy a különféle molekulák milyen környezetben fordulnak inkább elő: egy részük a sűrű por- és gázfelhőket kedveli, másik részük pedig inkább a csillagoktól távoli izolált vidékeken található. Lan szerint eredményeik jó támpontot szolgáltatnak azon észlelések és laboratóriumi mérések megtervezéséhez, amelyekkel a rejtélyes molekulák tulajdonságai pontosan meghatározhatók majd.
Zasowski és kollégái az SDSS APOGEE III felmérés adatait használták a galaktikus fősík közelében fekvő területek porfelhők mögött rejtőzködő csillagainak vizsgálatára. A csoport mintegy 60 ezer, különböző típusú régiókban található csillag színképében azonosította a diffúz sávokat, de meg tudta határozni a létrehozó molekulák mozgását jellemző paramétereket is. Zasowski szerint ez az első alkalom, hogy a Galaxison belüli mozgásukat fel tudták mérni, ami rendkívül hasznos, abból a szempontból is, hogy új kapcsolatot teremt a molekulák és a Tejútrendszer dinamikája között.
Ménard úgy összegezte a kutatások jelentőségét, hogy azok majdnem száz év után hoztak előrelépést egy még ma is megoldatlan problémában, a diffúz intersztelláris sávokat okozó molekulák azonosításában, mégpedig a Big Data korszak új, de már a csillagászatban is széles körben alkalmazott módszereinek köszönhetően.
A térképet az American Astronomical Society 225. ülésén mutatták be Seattle-ben.
