Több száz kisebb-nagyobb sós tó található Ausztrália nyugati és északi részén. A legtöbbjük, beleértve a 4737 km2 területű, a Nyugat-Ausztrália és az Északi terület határvidékén fekvő Mackay-tavat, időszakosan kiszárad, a csapadéktól függően tartalmaz több vagy kevesebb vizet. Az alábbi műholdkép 2010. szeptember 19-én készült, a NASA Terra földmegfigyelő holdjának ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) műszerével. A képen a tó területének kb. negyedrésze látható. A tó legnagyobb kiterjedése észak–déli és kelet–nyugati irányban is megközelíti a 100 km-t – írja az Űrvilág.hu.
A sötét színű területeken sivatagi jellegű növényzet vagy algák vannak. Itt a legnedvesebb a talaj, s a mélyen fekvő részeken gyűlik össze a víz. A világosbarnás foltok magasabb fekvésűek, a tóban szigeteket alkotnak. A fehér színek a sókiválásra utalnak.
Amikor megtelnek vízzel, a környékbeli tavak mélysége a több métert is elérheti. A sekélyebbekben jellemzően félméteres sincs a vízmélység. Magának a Mackay-tónak a mélysége valahol a két véglet között lehet. Itt a víz az esőzések és áradások után akár fél éven át is megmaradhat. Ilyenkor az időszakos tó kitűnő élőhelyül szolgál a vízi- és gázlómadarak számára.
Érdekesség, hogy a nyugat-ausztráliai Mackay-tóról kapta a nevét a Szaturnusz Titan nevű holdjának egyik nagy szénhidrogéntava, a Mackay Lacus.
További hasonló cikkeket olvashatnak az Űrvilág.hu oldalán.
