Az MTA–ELTE Lendület Asztrofizikai Kutatócsoport és a Hawaii Egyetemen dolgozó magyar tudósok tanulmánya az egyik legrangosabb asztrofizikai folyóiratban, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society áprilisi számában látott napvilágot.
Az egész világegyetemet kitöltő elektromágneses sugárzás (kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás) az ősrobbanás egyik legfontosabb bizonyítéka, amelynek vizsgálata alapvető fontosságú az univerzum fejlődésének megértése szempontjából.
Az ősrobbanás után a világegyetemet kitöltő plazma nem volt teljesen homogén, előfordultak benne kisebb-nagyobb sűrűségingadozások, amelyekből később az univerzum úgynevezett nagy léptékű szerkezetei, a galaxishalmazok tömörülései, illetve a közöttük lévő nagyobb üres térségek, a voidok (angolul üresség – a szerk.) alakultak ki. Utóbbiak igen kevés galaxist tartalmaznak, tipikus méretük hozzávetőlegesen 150 millió fényév. Ennél nagyobb léptékű struktúrák a supervoidok, amelyek jellemzően több kisebb voidot tartalmaznak. A sűrűségingadozások, illetve a velük együtt kialakuló hőmérséklet-ingadozások, nyomot hagytak a ma megfigyelhető kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban is – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.
A csillagászok az 1990-es évek elején, műholdas megfigyelésekkel bukkantak rá ezekre az igen enyhe, mikrokelvines (a kelvin milliomod része) nagyságrendű hőingadozásokra, amelyekből összeállt a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás hőtérképe. Ezen néhány furcsa terület, úgynevezett a hideg foltok találhatók, amelyek közül a legjelentősebbet 2004-ben fedezték fel. A képződmény 70 mikrokelvinnel tér el a háttérsugárzás átlaghőmérsékletéről, ami az átlagos hőingadozás négyszerese. Létezésére mindmáig nem tudtak kielégítő magyarázatot adni, egy magyarok által vezetett kutatócsoport viszont most meggyőző elmélettel állt elő.
A Frei Zsolt, az ELTE tudományos rektorhelyettese által vezetett Lendület kutatócsoport friss eredménye szerint az eltérést nagy valószínűséggel nem a mikrohullámú háttérsugárzás forrásának hőmérséklet-ingadozása, hanem egy, a forrás és Föld között található óriási szupergalaktikus struktúra okozza egy kozmológiai jelenség, az integrált Sachs–Wolfe-effektus révén. Eszerint a hatalmas, anyagban ritka térrészeken áthaladó elektromágneses sugárzás hullámhossza nő, vagyis a sugárzás „lehűl”, a sűrűbb térrészeken áthaladva pedig csökken a hullámhossz, vagyis a sugárzás „felmelegszik”.