Magyar siker a holdkutatás terén

Egy porfelhő kering folyamatosan a Hold körül egy friss kutatás szerint.

Mindezt a Magyar Nemzet megkeresésére magyarázta el Horányi: a nagy sebességgel becsapódó bolygóközi porszemcsék – amiket mi hullócsillagoknak látunk a Földön, amikor beérkeznek az atmoszférába – a Hold felszínéről rúgják föl az ott lévő porszemcséket. A nagy sebességgel beérkező por becsapódáskor akár ezerszer nagyobb össztömegű porfelhőt is elindíthat. A tanulmányból az is kiderül: az ilyen esetek gyakorisága a Geminidákhoz hasonló éves csillaghullások során növekedhet.

Miként Horányi kifejtette, az így kilökődött por nagyjából 10-20 percig repül, és leginkább ballisztikus pályán halad, akárcsak a feldobott strandlabdák; gyorsan indulnak, a gravitáció miatt lelassulnak, majd visszaesnek a felületre az indulási sebességükkel. A rövid „élettartam” ellenére a mellékbolygó körül mindig jelen van egy, állandóan változó portömeg. A kutató ezzel a hasonlattal magyarázta a felfedezést: a homokot szállító teherautó mögött is porfelhőt tapasztalunk, és ebből is sok mindent ki lehet következtetni magáról a teherautóról.

A felfedezés szerint egy tetszőleges időpontban átlagosan 120 kilogrammnyi finom szemcséjű anyag kering a Hold körül. A kutatást a holdi atmoszféra és por környezetkutató (LADEE) űrszonda alapozta meg, amely 2013-ban és 2014-ben égi kísérőnk környezetét vizsgálta.

A por leginkább a napsütötte félteke szélén, hajnaltájt koncentrálódik, tehát ugyanabban az irányban halad a Nap körül, mint a Föld. A Föld (illetve a Hold) mozgásával ellentétes irányból általában üstökös eredetű por érkezik, míg a megegyező irányból érkezők legtöbbször aszteroidákról leváló anyagot jelentenek. De már korábban is detektáltak a Hold környezetében porfelhőket, csakhogy azok sokkal alacsonyabban helyezkedtek el, mint most a LADEE. Horányi szerint már az Apollo űrhajósai is szembesültek a vártnál nagyobb fényességgel 10 és 100 kilométer közötti magasságban, amikor az űrhajó az égitest árnyékából a napos oldal felé tartott. Egy lehetséges magyarázat szerint a sötét és a megvilágított térség közötti határon kialakuló elektromos erők is felemelhetnek töltéssel bíró kis szemcséket, ami a fényjelenséget okozhatta.

A mostani felfedezés jelentőségére vonatkozó kérdésünk kapcsán Horányi kifejtette: hasonló mérések segítségével a Mars holdjairól is teljesebb képet kaphatunk. A porfelhők alapján képesek vagyunk a felületről kémiai térképet is készíteni. Ilyen műszert választott a NASA a Jupiter Európa holdjának meglátogatásához 2020 körülre.