Még mindig működik a titkos szovjet obszervatórium

Nap mint nap komoly kihívásokkal küzd grúz hegyek között megbújó csillagvizsgáló.

Egy erdővel borított hegyen, mintegy 700 méteres magasságban egy kicsi, de elszánt kutatócsoport a világ megmentésén munkálkodik. Az Abastumani Obszervatórium Grúziában, mintegy 20 mérföldre a török határtól található.

„Tizennégy teleszkópunk van”, ezek közül jelenleg kettő működik – mondta a BBC-nek dr. Maia Tordua, a létesítmény igazgatója, egyben a Tbilisziben található Ilia Állami Egyetem professzora.

Abastumani egykor élen járt a csillagászati fejlesztésekben. A város, mely régen híres volt fürdőiről, a Romanov család nyári üdülőhelye volt. A cár öccse, Georgij Romanov lelkes amatőr csillagászként tudósokat hozott a térségbe Szentpétervárról. Az évszázad végére megépült Abastumani első teleszkópja, és a 19. század első két évtizedében az orosz kulturális elit szociális és tudományos központjává vált.

Később a szovjetek hivatalos obszervatóriuma lett, és jelentős szerepet töltött be az űrtechnológia iránt kialakult érdeklődési hullámban, mely végül a Szputnyik fellövésével tetőzött. Az 1937-ben létrehozott teleszkóp egyike annak, amelyeket még ma is használnak.

Azonban az Abastumani tudósainak nem mindig volt sok tennivalójuk. „A grúz csillagászok elsősorban megfigyelőként szolgálták az orosz csillagászokat” – idézte fel Eugeny Kharadze, aki az aktív galaxisokban működő fekete lyukakat vizsgálja. Hozzátette: idővel a korrupció is elterjedt, a szolgálati idő és a személyes kapcsolatok többet értek a tudományos hozzáértésnél.

Komoly problémát jelentett a szovjet társadalom elzártsága is, mely gátolta az orosz folyóiratokon kívüli publikálást és a többi tudóssal történő nemzetközi együttműködést. Ráadásul a „mennyiség a minőség rovására ment”: minden ötéves terv egy mutatós, új épület felhúzásával zárult le, ám az obszervatórium tényleges technológiai fejlesztését figyelmen kívül hagyták.

De az egykori kihívások, melyekkel az Abastumani tudósainak szembe kellett nézniük, eltörpültek amellett, ami ezután következett. 1989-ben az obszervatóriumnak még vezető szerepe volt: több mint 250 ember dolgozott a létesítményben, és élt a térségben a családjával – magyarázta Tordua.

Viszont „néhány hónap alatt minden megváltozott” – tette hozzá. A Szovjetunió összeomlott, Grúzia függetlenné vált, és káosz alakult ki. Áramszünetek léptek fel. Négy hónapig nem volt villany, ám ennél aggasztóbb volt, hogy a fűtés is szünetelt, így 2-3 fok körül alakult a hőmérséklet. A tudósok az erdőből gyűjtöttek tűzifát, pénzt pedig nem kaptak: az állam személyenként mindössze 300 gramm kenyeret adott naponta. A legtöbb csillagász Tbiliszibe ment dolgozni, vagy ösztöndíjjal külföldre távozott.

Végül – a rózsás forradalom után – Miheil Szaakasvili hatalomra kerülése fordulatot hozott az obszervatórium életében, és 2008-ban az Ilia Állami Egyetem égisze alatt a finanszírozás új szintre lépett.

Azonban a csillagvizsgáló napjainkban is komoly kihívásokkal küzd: az anyagi támogatás továbbra is minimális, és a repülőgépek megváltoztatják a megfigyelési eredményeket. Tordua és csapata a légi közlekedési hatósághoz fordult azt kérve, hogy változtassák meg a gépek útvonalát, de nem jártak sikerrel. Ráadásul a működésképtelen teleszkópok megjavítása is túl sokba kerülne.

Ugyanakkor – a nehézségek ellenére – Tordua rendíthetetlen, és büszke arra, hogy ilyen messzire jutottak. Jelentős tudományos eredményeik mellett kiemelte, hogy az Abastumani évi 15 ezer látogatót vonz, a vendégkönyvben pedig nem csak orosz és grúz, hanem német, angol, francia, örmény és héber nyelvű bejegyzések is szerepelnek. Mint mondta, ez is azt bizonyítja, megvan a lehetőség arra, hogy Grúzia ismét szerepet kapjon a nemzetközi tudomány színpadán.