Kína az űrbe megy

Nem mindenki nézi jó szemmel az ázsiai szuperhatalom terjeszkedését Földünk határain túlra.

A költségek várhatóan meredeken emelkedni fognak a következő években, ha a kínaiak komolyan gondolják mindazokat a missziókat, amelyeket már be is jelentettek. Ezek közül elsőként az évtized végéig Föld körüli pályára tervezik állítani a Tiangong űrállomást, amely kisebb ugyan, mint a Nemzetközi Űrállomás (ISS), de tudományos kísérletek elvégzésére ugyanolyan alkalmas. Kína már az ISS építésének 1998-as megkezdése előtt bejelentkezett, hogy részt venne a projektben (amelyből szinte csak őt hagyták ki), de részvétele az amerikaiak ellenkezése miatt végül meghiúsult.

Az utóbbi évtizedekben önálló (értsd: NASA-nélküli) küldetésekre is alkalmassá vált ESA már több alkalommal is együttműködött a kínaiakkal. E közös küldetések leglátványosabbja volt a Cluster, amely az „űridőjárást”, tehát az űreszközökre közvetlen veszélyt jelentő elektromágneses űrviharokat volt hivatott tanulmányozni. A kínaiak felajánlották az ESA-nak, hogy elkészítik a küldetéshez szükséges műholdakat.

Az európaiak úgy kerülték ki annak vádját, hogy katonai célokra is fordítható technológiát adnak át a kínaiaknak, hogy berendezések csak Kínából érkeztek az ESA-hoz, visszafelé nem ment semmi. A legyártott szatelliteket az ESA pakolta be a saját rakétáiba, és bocsátotta fel őket az űrbe. A kooperáció rendkívül sikeresnek bizonyult, 2300 tudományos cikket írtak az eredmények alapján. Hamarosan jön a folytatás: Smile küldetést 2021-ben tervezik elindítani. A mosoly jelentésű Smile szép példája azon projektrövidítéseknek, ahol láthatóan előbb volt meg a rövidítés, mint maga a név. Teljes nevén egyébként Napszél Magnetoszféra-Ionoszféra Kapcsolatkutatónak hívják a küldetést.

A szakértők szerint nincs sok teteje kizárni a kínaiakat a nemzetközi űrkutatási együttműködésből, mert ez a múltban sem fogta vissza őket, sőt a megaláztatás csak új lendületet adott a fejlesztéseiknek. Amikor nem engedték őket részt venni az ISS-ben, meglepően gyorsan építettek maguknak egy űrállomást, amely csak a jövőbeli fejlesztések tesztelését szolgálta, de megmutatta, hogy mekkora erőforrások dolgoznak Kínában. A Tiangong űrállomást egyedül fogják felépíteni, de csatlakoztak egy ENSZ-egyezményhez, amelynek alapján külföldi kísérleteket is elvégeznek majd. Lassan eljöhetnek az idők, amikor az elzárkózással a NAA önmagát fosztja meg a legújabb kínai fejlesztésektől.

A legtöbb ember még ma is az emberes űrutazást tartja „igazi” űrkutatásnak, az automata szondákat csak afféle pótlékokként látják. A kínaiak ezen a területen is a maguk útját járják. Az első kínai emberes űrrepülés óta eltelt tizenhárom évben ugyanis csak ötször küldtek űrhajósokat az űrbe, az utolsókat 2013-ban. Az űrállomás fellövésével mindez változni fog, és a kínai holdra szállás is a tervek között szerepel. Ugyanakkor láthatóan a műholdak és automaták fellövését tartják igazán fontosnak (a modern tudományos irányelvekkel összhangban).

E törekvéseknek azonban van egy másik, kevésbé hízelgő olvasata is. Egyes kínai szondákat – bár hangoztatott céljaik békések – mintha úgy terveztek volna, hogy adott esetben egy gombnyomással harci eszközzé alakuljanak. Korábban már lelőtték az egyik saját műholdjukat (hatalmas veszélyes űrszemétfelhőt létrehozva ezzel), eléggé félre nem érthető üzenetet küldve ezzel az amerikaiaknak. Egy tervezett űreszköz (a Csavargó Sárkány) pedig olyan robotkarokkal rendelkezik, amely képes más műholdakat megragadni. Bár a kínaiak állítása szerint csak az űrszemét begyűjtésére fejlesztették ki, akármilyen szatellitet elkaphat, és akár meg is semmisítheti azt a földi atmoszféra felé irányítva azt.