Sikerült krumplit növeszteni a Marson uralkodó kegyetlen körülményeket szimuláló limai laboratóriumban. A perui száraz, sivatagos talajban és rideg, szén-dioxidban dús környezetben sikerült növekedésre bírni a növényt.
Bár még kora szakaszban van a fejlődés, a perui Nemzetközi Burgonyaközpont (CIP) kutatói szerint a kezdeti eredmények alapján bízni lehet abban, hogy egy napon burgonyát lehet szedni olyan kegyetlen körülmények között, mint amilyenek a Marson jellemzőek. Az eredményekből pedig nemcsak a jövő Mars-missziói profitálhatnak, hanem a Föld olyan száraz régiói is, melyeken már érződnek a klímaváltozás hatásai.
„Nemcsak arról van szó, hogy burgonyát termeljünk a Marson, hanem arról is, hogy olyan burgonyát találjunk, amely a Föld megművelhetetlen területein is megállja a helyét” – mondta Julio Valdivia, a perui Műszaki és Mérnöki Egyetem asztrobiológusa, aki az amerikai űrkutatási hivatallal (NASA) közösen dolgozik a projekten.
A kutatás 2016-ban kezdődött, egy évvel a Mentőexpedíció című hollywoodi film bemutatása után, amelyben egy a Marson rekedt asztronauta (Matt Damon) kikísérletezi, hogyan lehet burgonyát növeszteni a vörös bolygón.
A perui szakértők Mars-szimulátort építettek: ebben fagyos, nulla Celsius-fok alatti hőmérséklet és magas szén-dioxid-koncentráció uralkodik, a légnyomás a Föld 6000 méteres csúcsain lévő nyomásnak felel meg, a fényviszonyok a marsi nappal és éjszaka változását imitálja.
Bár a NASA központjától nagy távolságra található, Peru mégis igazán alkalmas a kutatásra. A háziasított burgonya ugyanis az Andokban lévő Titicaca-tó közeléből származik, itt termesztették először, hétezer évvel ezelőtt. Több mint négyezer variációja létezik Peruban, Bolíviában és Ecuadorban, ahol még a hideg, terméketlen földben is kihajt.
A tudósok a La Joya-i pampa magas sótartalmú, a Marséhoz leginkább hasonlító talajából mintegy 700 kilogrammot szállítottak a limai központba, ebbe hatvanöt krumplifajtát ültettek el, majd vártak. Végül mindössze négy kelt ki.
Második lépésként a legerősebb változatokat a szimulátor még szélsőségesebb körülményei között ültették el, a talajt zúzott sziklára és tápanyagoldatra cserélték – a Marsnak ugyanis nincs szerves termőföldje.
Kamerákkal folyamatosan figyelték a rügyek fejlődését. A „győztes” burgonyaváltozatnak a Páratlan nevet adták. „Ez egy szuperkrumpli, amely kibírja a magas szén-dioxid-koncentrációt és a fagyos hőmérsékleteket” – mondta Valdivia.
Következő lépésként a kutatók három újabb szimulátort építenek abban a reményben, hogy szélesíthetik az eredményes variációk kínálatát. Növelni fogják a szén-dioxid-koncentrációt is, hogy még jobban imitálják a Mars légkörét.
