Kiderült az is, miért kétarcú a Iapetus nevű hold: már korábban ismeretes volt, hogy egy világos és egy jóval sötétebb félgömbből áll, de a Cassininek köszönhetően kiderült, hogy a Iapetus besöpri a pályája mentén elszórtan elhelyezkedő, rossz fényvisszaverő port, amely így az egyik féltekéjén gyűlik össze.
A Cassini eredetileg négyévesre tervezett küldetését már kétszer meghosszabbították. Április 26-án azonban az utolsó fázisába lép a program, és megkezdődik a nagy finálé: a szonda többszöri pályamódosítás után végül szeptember közepén a Szaturnuszba csapódik. A küldetés vezetői azért választották a szonda megsemmisítésének ezt a módját, hogy a Szaturnusz holdrendszerét még véletlenül se tegyék ki emberi eredetű szennyezésnek. Ezt feltétlenül el kell kerülni, mivel a kutatások egyik célja az élet keresése a Naprendszer más égitestjein.
