Jubilál, majd bezár a Planetárium

Negyvenedik születésnapját ünnepli, egy hónap múlva pedig bizonytalan időre bezár a népligeti Planetárium.

Szemerkélő esőben közeledünk egy hétköznap délelőtt a Népliget szélén fekvő Planetárium épületéhez. A park üres, még egy kutyasétáltatót sem látni, csupán a buszmegállónál álldogál egy-két kannás borral küzdő férfi. Az épületben a plakát szerint épp előadás zajlik, a műsorok június 18-ig vannak meghirdetve. Annak ellenére, hogy rossz környék hírében áll a Népliget, a zöld terület karban van tartva. Az épületet körbejárva látjuk, hogy a füvet lenyírták, a szemetet elhordták. Csupán a hátsó melléképület romos, amióta csak az eszemet tudom.

Ezúttal nem megyünk be, de fél évvel ezelőtt egy tanítás nélküli munkanap délelőttjén eljöttünk a fiammal A Nap családja című előadásra. A belépő nem volt olcsó, gyerekek számára is 1300 forint, a felnőtteknek még drágább. Az előtérbe lépve és az előadás előtt végigsétálva a körfolyosón vegyes érzések kerítettek hatalmukba. A látványosságok, a berendezés és a hangulat nagyon ismerősnek tűnt, pedig évtizedekkel ezelőtt jártam ott utoljára. Bár teljesen biztos nem lehetek benne, meg mernék rá esküdni, hogy ugyanezek a kiállítási tárgyak: rakétamodellek, űrfotók voltak akkor is. Mintha csak egy hetvenes években ragadt múzeumban sétálnánk, a falakon körben hátulról megvilágított, fakeretes üvegképeken tűnik föl a Föld és a Naprendszer többi égitestje. A falakat márvány(nak látszó) borítás takarja, mindettől az ember kimondottan kellemetlenül érzi magát.

De aztán rájön, hogy nem az avíttas miliő okozza a kellemetlenséget, hanem az emberek hiánya. A Planetárium épülete, a körfolyosó és maga az előadótér szinte kong az ürességtől még percekkel az előadás előtt is. Rajtunk kívül jó, ha tíz néző váltott jegyet az aznapi műsorra. Az előadóteremben körben álló széksorok is szinte üresen maradnak. A vetítőgépész elmondja a néhány látogatónak, hogy hová üljön, honnan lehet a legjobban látni. Így a tucatnyi ember összetömörül a nézőtér megjelölt sarkában (bár körről beszélünk), így még ordítóbb a kihasználatlanság. Miért nem járnak az emberek a Planetáriumba? A világ változott meg, a szülők vagy a gyerekek lettek érdektelenek, túl drága a jegy, vagy esetleg a műsor felett járt el az idő?

Aztán lassan kihunynak a fények, és felcsendül Halász Judit ismerős hangja, amint a Nap családjáról (a Naprendszerről) kezd el beszélni az ismertető szerint kisiskolásokat célzó előadáson. A feliratok, a grafikai megoldások, az egész hangulat semmit nem változott az elmúlt évtizedekben. Persze érthető, hogy a Naprendszer bolygói nem lettek mások a nyolcvanas évek óta (bár a Plútót lefokozták, és ezt tárgyalják is az előadáson), de minden más rengeteget változott. A Nap családja annak a generációnak készült, amelynek a gyerekkorában még nem volt hétfőn tévéadás, az esti mese pótlására pedig diafilmeket vetítettek neki a szülei a lepedőből és seprűnyélből eszkábált otthoni vetítővászonra.

A fiamnak is próbáltunk diafilmet vetíteni, de nem igazán hozta lázba. És ugyanígy viszonyult a Planetáriumhoz is (bár a csillagászat nagyon érdekli). Az alig háromnegyed órás előadásból hosszú perceket vett el, míg a Nap a kupola egyik szélétől elért a másikig, eközben pedig semmi érdemleges nem történt (vagy legalábbis olyan nem, ami fenntarthatná a gyerekek érdeklődését). Persze lehet átkozni az internetet, a tévét, az új komputeranimációs rajzfilmeket, felgyorsult modern világunkat, lehet mantraszerűen mondogatni, hogy régen minden jobb volt, de mindez a lényegen nem változtat. A gyerekek érdeklődése, ingerküszöbe megváltozott, és az az intézmény, előadóhely, amely nem reagál erre, érdeklődők nélkül marad.

De könnyen előfordulhat, hogy végül a budapesti érdeklődők maradnak egy hónap múlva Planetárium nélkül. Az intézmény honlapján közölt információk szerint június 17-én, szombaton még rendben megtartják a Süni és a csillagok, A Nap családja, a Csodálatos univerzum, Az égbolt csodái és A világűr meghódítása című előadásokat, aztán június 19-től már semmi nem lesz. Az okokról a tulajdonos Tudományos Ismeretterjesztő Társulat igazgatóját, Piróth Esztert kérdeztük.

– Június 17-e után tetőszigetelés fog következni nyáron vagy kora ősszel. Mindenképpen meg kell szüntetni az épület beázását. Két természeti csapás is érte a Planetáriumot tavaly és tavalyelőtt. 2015-ben szabályos hurrikán volt a Népligetben, és nagy fák dőltek a kupolát szegélyező, lapos tetős épületrészre – mondja Piróth Eszter. – Aztán tavaly augusztusban egy újabb özönvíz olyan mennyiségben zúdult a tetőre, hogy minden repedés telítődött vízzel, és a beázás miatt zárva is voltunk másfél hónapig. Ez idő alatt az életveszélyt elhárítottuk. Megakadályoztuk, hogy rázzanak a vezetékek, és csöpögjön a víz. Nem tudtuk megakadályozni, hogy befolyjon a víz az épületbe, de legalább elértük, hogy a nézők bejuthassanak az előadásokra.

Természetesen az újranyitás időpontjáról is kérdeztük az igazgatót.

– A tetőszigetelés végeztével szeretnénk újra kinyitni. A kupolán belüli berendezések működnek, ott nem volt beázás. Több előterjesztés is készült a teljes épület rekonstrukciójára. Nyilván ezek sorsától is függ, hogyan tudunk haladni – közölte Piróth Eszter.

A Planetárium épülete, vetítőgépe, teljes infrastruktúrája mára végletesen leromlott állapotba került. De már a kezdetek sem voltak zökkenőmentesek. A budapesti intézmény létrehozásában Kulin György csillagász játszotta a főszerepet. Ő már a második világháború előtt is győzködte az állami vezetőket arról, hogy egy égboltvetítő gép milyen fontos lenne az ifjúság tudományos oktatása szempontjából, míg végül 1944-re sikerült elérnie, hogy megérkezzen Budapestre Németországból a Zeiss-Universal–II. típusú planetáriumgép – olvasható a Lehner Tudásközpont honlapján. Az időpont több volt mint szerencsétlen, a berendezés így el is veszett a második világháború magyarországi végjátszmájának vérzivataros hónapjaiban.

Kulin azonban nem adta föl, újabb másfél évtizednyi lobbizás után megérkezett a fővárosba a második, egy csillaggömbös vetítő, amely a Városligetben működött hét éven keresztül. Állandó planetáriumépület azonban továbbra sem állt Budapesten. Az újabb, immár nagy kupolás vetítésekre is alkalmas gépet (az NDK-ból származó Zeiss-Universal–VI-ost) végül 1969-ben szerezték be, de a két és fél tonnás berendezés majdnem tíz évig bedobozolva várta, hogy legyen hol felállítani.

Évekig vitáztak a leendő előadóhely helyszínéről, majd miután döntöttek a Népliget mellett, még hat évet kellett várni a megnyitásig. A vetítő tehát már a nyitáskor sem számított újnak, és a Planetárium mint intézmény sem volt úttörő a világon, de még csak a keleti blokkban sem. „Ma már szinte hazánk az egyetlen olyan főváros Európában, ahol nincs planetárium, ugyanakkor az ifjúság és a felnőtt lakosság körében is rendkívül nagy az igény és az érdeklődés az ilyen jellegű ismeretterjesztés iránt” – idézi az épület 1976-os kiviteli és engedélyezési tervét a Lehner Tudásközpont.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden dolgozó tisztában lett volna a Planetárium rendeltetésével. Így nem volt haszontalan, amikor a Dolgozók Lapja 1977 nyarán, egy hónappal a megnyitó előtt így írta le a várható élményt: „csak a valóság égi mása jelenik meg a kupola belső, homorú mennyezetén, amelyre a terem közepén elhelyezett Zeiss-Universal vetítőberendezés varázsolja fel a kozmikus látványt”. A Planetáriumnak az első évben 180 ezer látogatója volt, végig telt házzal üzemelt. A Nap családja című műsor már akkor is repertoáron volt.

Az évi 180 ezer látogató már a múlté, sajnos az utóbbi években ha hír érkezett a Planetáriumról, az az esetek többségében kellemetlen volt az intézményre nézve. Egy évtizeddel ezelőtt hosszú pereskedésig fajuló vita robbant ki a Planetárium tulajdonosai és az épületben sokáig működő Lézerszínház üzemeltetői között. A háttérben kifizetetlen közüzemi számlák voltak, amelyre hivatkozva a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szerződést bontott a Lézerszínház működtetőivel. Nekik nem akaródzott távozni, ezért bíróságon támadták meg a szerződésbontást – írta akkor az Index. A vita odáig fajult, hogy egy meghirdetett Queen-emlékelőadás közönsége Freddie Mercury és lézersugarak nélkül maradt, amikor a Planetáriumban lekapcsolták a villanyt, a show megtartását megakadályozandó.

Az épület állapotán az sem javított, amikor 2015. nyár végén, nem sokkal azután, hogy egy szélvihar fákat döntött az épületre, megrongálva a szigetelést, az Üllői úti FTC-pályán (a Groupama Arénában) tartották a magyar–román Eb-selejtező futballmeccset, és a rendőrök a Népliget irányába szorították a randalírozó huligánokat. Nekik épp útba esett a Planetárium épülete, így kiélhették rajta céltalan agressziójukat. Betörték a bejárati ajtót, felmásztak az épület tetejére, fölszedték a lépcsőket, összetörték a kamerákat. A falra az adekvát horogkeresztet mázolták. Több millió forintos volt a kár.

Alig telt el egy év, amikor tavaly a hatalmas esőzések hatására annyira beázott az épület, hogy egy időre be kellett zárni. A helyreállítás (pontosabban a legégetőbb károk kezelése) után októberben nyitott ki újra a Planetárium. A nézőtér férőhelyeinek számát a beázás miatt 150-re kellett korlátozni. Az újranyitást beharangozó, optimista közlemény felhívta a leendő látogatók figyelmét, hogy a csökkent befogadóképesség miatt érdemes előre megváltani a jegyeket, nehogy hoppon maradjanak.

De vajon hányan fogják észrevenni, hogy június közepétől legalább néhány hónapig nem fog működni az intézmény?

– A csúcsévekben, például a nemrégi A fény éve rendezvénysorozat idején 116–120 ezer látogatónk is volt egy-egy évben. Most, hogy zárva voltunk a beázások miatt, nyolcvanezren jöttek egy év alatt. A Planetárium fenntartása 70-80 millió forintba kerül, amit a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a saját bevételeiből, pályázatokból gazdálkodik ki – válaszolja az igazgató. – Volt 2,6 milliárd forintos költségvetésű rekonstrukciós terv is, de az csak egy volt a sok közül. A költségeket növeli, hogy a Népliget biztonságosságára tekintettel kétfős, 24 órás portaszolgálatot kell fenntartanunk.

A műsor korszerűségét tekintve az igazgatónő nem ért egyet a kritikákkal.

– Való igaz, hogy A Nap családja című előadás ugyanaz évtizedek óta, de ha megnézi a műsorstruktúrát, évente két új műsort készítenek a kollégáim. És ezek saját fejlesztésű műsorok, nem külföldről importált előadásokat fordítunk le. Összesen hetven saját készítésű műsort mutatott be eddig a Planetárium.

Bár az intézmény negyvenedik születésnapja augusztusban lenne, de a bezárás miatt most pénteken tartják a jubileumi rendezvényeket (sajnos ezek jelentős része regisztrációköteles volt, és az igazgató arról tájékoztatott minket, hogy a helyeket már betöltötték). Az előre hozott ünneplést az is indokolja, hogy a május–június minden évben csúcsidőszak a Planetáriumban az osztálykirándulások miatt. Az intézmény látogatóinak jelentős része ugyanis iskoláscsoportokkal nézi meg a már-már technikatörténeti műemléknek beillő planetáriumgép által a kupolába vetített csillagokat. Ennek cseréje csak a teljes rekonstrukció részeként lenne elképzelhető, ami – testhezálló módon – jelenleg inkább a tudományos fantasztikum világába tartozik.