A Földön már jól bírjuk a marsi viszonyokat

Egy vulkán tetején és Moszkva központjában is szimulálták már a vörös bolygó hétköznapjait.

Többek között az az efféle kutatások célja, hogy segítsenek meghatározni, milyen emberekből állítsák össze azokat a csoportokat, amelyek a jövőben a hosszú világűrbeli küldetéseken vesznek részt. Milyen legyen a férfiak és a nők aránya? Milyen személyiségjegyeket részesítsenek előnyben? Hogyan kezeljék a konfliktusokat?

Ehmann Bea és Balázs László, a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának kutatói már több hasonló kísérletben is közreműködtek, évtizedes tapasztalatuk van a majdani marsi életet modellező földi szimulációk – például a moszkvai Mars–500 legénysége, a déli-sarki Concordia és Halley–VI kutatóállomások áttelelő személyzete – pszichodinamikájának feltárására irányuló kutatásokban. Ezek közül a legjelentősebb a Mars–500 névre hallgató program volt, amelyben az önkéntesek 520 napot töltöttek egy Moszkvában fölépített „marsi” kutatóbázison. A NASA kísérletéhez hasonlóan hat önkéntest zártak a létesítménybe. Közülük három fő volt orosz, egy francia, egy olasz/kolumbiai és egy kínai. Szimulálták a Marsra szállást, továbbá beiktattak a programba három külső sétát. A kísérlet 2011. november 4-én ért véget; a résztvevők a kutatók állítása szerint kielégítő fizikai és pszichológiai állapotban jöttek ki a bázisról.

A magyar kutatók szerint annak ellenére, hogy a Földön a marsi körülmények egy részét nem lehet szimulálni, ezek a kísérletek nagyon sok hasznos eredménnyel szolgálnak. Ugyanakkor megjegyezték, hogy az elzárt, egymásra utalt csoportok viselkedéséről már évszázadok óta vannak tapasztalataink. Elég, ha a hosszú tengeri utakra vagy a sarkkutató expedíciókra gondolunk.

Bár a tudományos-fantasztikus irodalom visszatérő kliséje, hogy a hosszú űrutazás során a legénység tagjai között végzetes konfliktusok alakulnak ki, esetleg a csoport valamelyik tagja megőrül, és eszetlen öldöklésbe kezd, a kutatók szerint az efféle konfliktusok kialakulásának esélye nagyon kicsi. Épp arra szolgálnak az elzárásos kísérletek, hogy elkerüljék a súlyosabb krízishelyzetek kialakulását, és föltárják, hogyan lehet hatékonyan kezelni az együttélés során előforduló problémákat. A súrlódások ugyanis elkerülhetetlenek. A Nemzetközi Űrállomáson az évek során rengeteg űrhajós megfordult, többen hónapokat töltöttek otthonuktól távol, a falak közé zárva. Időnként közöttük is kialakultak kisebb konfliktusok, de ezek soha nem eszkalálódtak olyan szintre, ami a küldetések sikerét veszélyeztette volna.

Hamarosan egy újabb, a Mars–500-hoz hasonló programban vesznek részt a magyar kutatók. Az Amadee–18-nak is az célja, hogy a majdani marsi telepek életét és működését modellezze földi körülmények között. 2018 februárjában, az ománi sivatagban zajlik majd a négyhetes projekt; a szimulációs küldetést az Osztrák Űrfórum vezeti az Ománi Szultánsággal együttműködésben. A magyar kutatók úgynevezett pszichológiai tartalomelemzéseket végeznek, ennek keretében a legénység által írt naplókat, az Ausztriában működő „földi irányítással” folytatott kommunikációt, illetve a csapatmegbeszélések elektronikusan rögzített szövegeit analizálják. Emellett egy pszichológiai tartalomvizsgálatra használható beszédelemző szoftver továbbfejlesztésén is dolgoznak.