Negyvenöt éve annak, hogy utoljára lőttek fel embert a Holdra. 1972. december 7-én a Kennedy űrközpont 39A jelzésű indítóállásáról szállt fel az Apollo–17 űrhajó, utasterében Eugene Cernannel, Harrison Schmitt-tel és Ronald Evansszel – előbbi két űrhajós mind ez idáig az utolsó, aki a Hold felszínére lépett.
Bár a Saturn–5 hordozórakéta eredetileg december 6-án startolt volna, kisebb műszaki hiba következtében az indítás átcsúszott helyi idő szerint másnap hajnalra. Ez volt egyébként az Apollo űrprogram első és egyetlen éjszakai kilövése, amelyet éppen emiatt is az asztronautika történetének egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb felszállásának tartanak.
A Challenger névre keresztelt holdkomp négy nappal később, 1972. december 11-én landolt a Taurus–Littrow leszállóhelyen, fedélzetén a veterán Eugene Cernan parancsnokkal és a geológusból lett holdkomppilóta Harrison „Jack” Schmitt-tel (Ronald Evans főmodulpilóta a Hold körüli pályán keringő parancsnoki egységben maradt). Az Apollo–17 legénységének két tagja több mint három napot töltött el a Hold felszínén.
A munka persze nem haladt zökkenőmentesen, mivel a holdjárójuk egyik lökhárítója eltört, így a gép haladásnál folyamatosan holdport zúdított rájuk. A problémát részlegesen szigetelőszalaggal oldották meg, másnap pedig komolyabban is orvosolták a gondokat. Így végül felbecsülhetetlen értékű tudományos munkát tudtak elvégezni (csaknem 110 kilónyi holdkőzetet gyűjtöttek össze), köszönhetően annak is, hogy ez volt az első olyan holdra szállás, amelyen egy tudós, vagyis egy geológus is részt vett.
A csapat végül december 14-én emelkedett fel a Hold felszínéről, s a parancsnoki egységgel való összekapcsolódás után még további három napot az égitest körül keringett. December 16-án indultak vissza a Földre, hogy december 19-én landoljanak a Csendes-óceánban.
A sikeres misszió egyébként mindenféle rekordot megdöntött (leghosszabb Holdon és Hold körül tartózkodás, leghosszabb Holdon autózás, leghosszabb holdséta stb.), s a rövid, ugyanakkor az űrhajózás szempontjából mégis a legtöbb innovációt és legkomolyabb eredményeket felmutató korszak egyik betetőzése volt, azzal együtt is, hogy akkoriban a közvélemény és az amerikai kormány is inkább a vietnámi háborúra figyelt.
