Zajos forradalmacskák Európában

Európa csendes? Nem. Nem csendes. Csak halk, kevésbé halk és kicsit zajos forradalmacskák zajlanak benne. Nézzük a tényeket!

Fotó: Kurucz Árpád

Az EU harmadik nagyhatalma Franciaország. Franciaország még küzd a nemzeti önazonosságáért, ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a mostani EU-s választásokon Marine Le Pen és a Nemzeti Front győzött! Ez bizony elképesztő fejlemény, nem is tud vele mit kezdeni a „haladó” sajtó, leginkább hallgatnak róla vagy elképesztő elméleteket felállítva próbálják megmagyarázni, hogy ez nem is olyan nagy és különleges fejlemény, és különben is, majd Emmanuel Macron, Franciaország csődgondnoka, majd ő…

Amúgy rendkívül szórakoztató látni, ahogy ez a „haladó” és „független” sajtó vért izzad az erőlködéstől, hogy úgy állítsa be a dolgokat, mint ha semmi rendkívüli nem történt volna, minden maradt volna a régiben, az európai establishment érintetlen maradt, és „nem sikerült áttörnie a szélsőjobbnak”.

Ó, hát persze!

Először is: ezeknek mindenki automatikusan szélsőjobboldali, aki merészel bármilyen néven nevezhető nemzeti identitással rendelkezni. Ebben a cipőben jár az ócska, szürke, gyáva, aljas és pitiáner Manfred Weber is, aki elhitte, ha készségesen odatérdepel a „haladók” elé, és megtagad mindent, ami nemzeti, akkor majd bizottsági elnököt csinálnak belőle. Erősen figyelünk! Tehát nincs itt semmi látnivaló, minden rendben, visszük tovább a boltot, vagyis Európa felszámolását, üzeni a „haladó” sajtó.

Nézzük csak! Tehát a németeknél a hagyományos pártok buktak, de Németország ebből a szempontból nem számít, Németország már nem nemzet. Angliában az EU-t megtagadó Farage győzött, a brüsszeli parlamentben övé lesz a legerősebb párt – csodálatos! –, Franciaországban a szélsőjobboldalinak mocskolt Le Pen nyerte a választást.

Az EU-választások árnyékában lezajlott egy törvényhozási választás Belgiumban is, az eredmény több mint szimbolikus. Ugyanis győzött a jobboldali Új Flamand Szövetség, második a radikális jobboldali irányultságú Flamand Érdek. De tényleg nem történt semmi sem…

A „haladó” sajtó ezekkel szemben nem győzte hangsúlyozni és többször el is ájult a gyönyörtől, hogy Hollandiában győzött Frans Timmermans Munkáspártja. Nekünk azért nem árt tudni, hogy Timmermansék 18 százalékot kaptak, és e 18 százalék nagyjából fele nem holland, hanem migráns hátterű szavazó, ugyanis Timmermans évek óta rájuk hajt. S azt se felejtsük el, ha Hollandiában Timmermans 18 százalékkal mindent visz, az a demokrácia dia­dala, ha idehaza Orbán Viktor 52 százalékkal győz, az a diktatúra.

A negyedik európai nagyhatalom Olaszország. Itt elsöprő győzelmet aratott Matteo Salvini, minden bizonnyal ő lesz az olaszok következő miniszterelnöke is, s mint ilyen, Orbán egyik legerősebb szövetségese az Európai Tanácsban. (Ja! El ne felejtsük: Salvini a „haladók” szerint természetesen szélsőjobboldali!) Az egyetlen nagy európai ország, amely balra szavazott: Spanyolország.

A következő európai nagy ország és nemzet: Lengyelország és a lengyelek. Itt mindenki összefogott, hogy megbuktassa a jelenleg kormányzó PiS-t és Kaczynskit, de ez nem jött össze. „Váratlanul nagyot nyert Jaroslaw Ka­czynski és a jobboldal Lengyelországban” – kesergett a 444, vagyis Soros György –, és tényleg ez történt, szerencsére. Tehát a lengyelek is Orbán másik legfontosabb szövetségesei. A cseheknél is győzött Andrej Babis, aki szintúgy a „haladók” egyik megbuktatandó ellensége. Szlovéniában a migrációellenes jobboldal és Janez Jansa győzött (az egész EU-s politikusi felhozatal egyik legbátrabb, legkarakánabb, legtisztességesebb alakja).

Svédországban természetesen a Svédország felszámolásában érdekelt baloldal nyert, de Svédország már nem számít, ugyanazon okokból, mint Németország. A görögök Vonája, Ciprasz és Jobbikja, a Sziriza vesztett, győzött a görög jobboldal, ott új, előre hozott parlamenti választásokat is kiírnak az eredmény miatt. Finnországban is a konzervatívok győztek, bármit is jelentsen ez arrafelé. Ausztriában az éppen megbukott Sebastian Kurz néppártja győzött, a „haladók” másik mintaországa pedig most éppen Dánia, ahol viszont a liberálisok győztek.

Magyarországon pedig 52 százalékos eredménnyel győzött a tizedik éve kormányzó Fidesz–KDNP-pártszövetség, és Orbán Viktor; ilyen arányú győzelmet sehol, senki nem volt képes aratni Európában, természetesen a hazai ellenzék és a hazai „haladó” sajtó szerint Orbán valójában vesztett. (Lássuk be, az sem számít túl sokat, hogy ezek mit beszélnek.)

Nagyjából így néz ki most Európa. Zajlanak a halk, kevésbé halk és kicsit zajos forradalmacskák. És egyre biztosabb, hogy „ami van: széthull darabokra”.

Nem lesz kár érte.