Le kell győzni az ellenzék jelöltjeit

A Rákosi-, Kádár- és Gyurcsány-korszak sötét évtizedei megmutatják, hogy mire számíthatnánk a hatalomhoz jutó, múltban gyökerezett posztkommunista, neoliberális ellenzéktől.

Rákosi Mátyás mások mellett Apró Antal társaságában. A diktatúra a lottót sem kímélte. Forrás: MTI

Eközben az ellenzékinek mondott pártok vezetői elfelejtik, hogy már a harmadik országgyűlési választáson sem kerülhettek a hatalom közelébe. Az őket támogató, egyre fogyó választók egyéni identitásuktól vezérelve még mindig nyújtották kezüket pártjaik megerősödéséhez. A végletekig kitartó, eszmeiségükhöz ragaszkodó választók úgy gondolták, hogy talán megőrizhetik összetartó erejüket. Ezzel szemben elkezdődött a különböző pártok „összefogása” és bekapcsolták az ideológiai turmixgépet. Az előző országgyűlési választásokon a vesztes pártok vezetőinek egyetlen célja az Orbán-kormány megbuktatása volt. Az eddig különböző színekben tetszelgő pártvezetők turmixa szürkévé vált. A többségi polgárságot ellenségnek tekintik, miközben az illegális bevándorlást támogatják.

Úgy tűnik, nem maradt más, mint a külföldi baráti pártok önzetlennek nem mondható segítségének igénybevétele. Ennek ára van. A benyújtott számlákat csak hazaárulással lehet kiegyenlíteni.

Szövetségeseik is sorra veszítik el szavazóikat, csak régi sikereikre tudnak emlékezni. A fegyvereket nem teszik le, és ádáz harcot folytatnak a keresztény szabadság hirdetői ellen. A felbujtóstratégiájukhoz sok pénz szükséges, mert a civil világ félrevezetése nehéz és drága feladat.

Magyarországon az ellenzék most az önkormányzati háttérhatalom kiépítésére szövetkezik. Budapesten és vidéken egymással vívott élet-halál harcaikban minden utcasarkon bohózatokkal rémisztgetik a lakosságot. Megfizetett média- és sajtóhátterükkel egyelőre büntetlenül végzik a legitim állam működésének fellazítását. A Stasi és az ÁVO módszereit alkalmazva magándetektívek, felderítődrónok alkalmazásával, valamint megszámlálhatatlan és bizonyíthatatlan hazugságokkal rémhírterjesztőkké váltak. A Tanácsköztársaság stílusát – sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess! – nem vesszük át. Erkölcsi és politikai fölényünkkel azonban visszavághatunk a demokratikus önkormányzati választásokon. A feladat az ellenzékiek által kiállított jelöltek legyőzése.

Az önkormányzati választások a szubszidiaritás érvényesülését biztosítják. Az országgyűlési választásokat kísérve a többségi akarat megerősítését szolgálják. Biztosítják a kormányzat és a települések hatékony, azonos érdekű együttműködését. Trianonra emlékezve, a megcsonkított Magyarországnak a nemzeti együttműködési rendszer adhat jövőt. Nincs szükségünk szélsőséges Lenin-fiúkra és Hitlerjugendre sem. A közel tíz éve együttműködő Budapest és a vidék közösségét a hatalomra éhes sakálok nem falhatják fel.

A szerző a CÖF-CÖKA elnöke