Az Alkotmánybíróság döntése az igazságtétel lehetőségét kizárta, hiszen olyanok is büntetlenül megúszták, akik kommunista vezetőként embereket tettek tönkre.

Arra emlékezünk, hogy 1953. november 25-én léphetett ismét magyar földre a gulág iszonyatából hazaengedettek első csoportja.

Márki-Zay Péterről Károlyi Mihály juthat eszünkbe, aki szintén kereszténynek mondta magát, miközben kommunistákkal barátkozott.

Eszembe nem jutna Gustáv Husákról írni, ha a csehszlovák kommunista vezér nem tett volna annyi aljasságot a felvidéki magyarság ellen. De tett.

Aki kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, elég, ha a Molotov–Ribbentrop-paktumra gondol.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc valamennyi veretes beszédét ismerjük. Illetve majdnem valamennyit.

A vörös csillag levételét követelő, fegyvertelen emberek ellen rendeztek vérfürdőt Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án.

Hatvanöt év telt el, de a forradalom igazából még mindig nem fejeződött be. A régiek egy része talán eltakarodott, de jöttek helyettük jól kiképzett ifjabb titánok.

A Gyurcsány-féle hazafiatlan népfront előválasztásnak hazudott komédiájának nem volt valódi tétje, de a szemfényvesztés azért szolgál néhány tanulsággal.

Tarolt a grazi önkormányzati választáson az országos politikában elhanyagolható KPÖ.