A Marx és Engels által 1848-ban rendszerbe foglalt és meghirdetett ideológiának, a kommunizmusnak világszerte legalább százmillió halálos áldozata volt – békeidőben. Mondjuk ki: a kommunisták a világ legnagyobb és különösen kegyetlen, szadista tömeggyilkosai. Ezért közveszélyesek a mai kommunisták is. Például
Gyurcsány Ferenc, aki Rákosi, Gerő, Marosán stílusában fenyegetőzik: ha újra megkaparintja a hatalmat, a jobboldaliaknak nem lesz kegyelem, földönfutóvá tesz minket. Meg akarja félemlíteni az immár másodfokon garázda választási csalónak bizonyult alvezérét elítélő bírákat, beteg kéjjel uszít a keresztények ellen és „Orbán Viktor pedofilhálózatáról” hazudozik – miközben pártja gyalázkodva szegült szembe a gyermekek beteg szexualizálásának ellehetetlenítését célzó gyermekvédelmi törvénnyel.
Ebben nincs semmi meglepő. Ezek mindig ugyanazok. Szamuely véreskezű Lenin-fiúi, a körömtépkedő ávós pribékek, a részegen lövöldöző munkásőrök ugyanazok, mint a jobboldaliak holttesteit IFA-platóra hányni akaró verbális internetterrorista vagy a baloldali választási győzelem esetén a jogállamiság felfüggesztését és ezzel kvázi szabad lincselést meghirdető jogász. A sznob, nagymellényes kultúrember álarca mögül mindig elővillan a gyűlölettől eltorzult bolsevik ábrázat.
Gyurcsány is csak egy ezek közül. De ne kövessük el azt a hibát, hogy legyintünk rá.
A nevetséges parvenü ripacsban semmilyen gátlást nem ismerő eszelős rejtőzik, aki, ha tehetné, elődeihez hasonlóan vérbe fojtaná a magyar szabadságot. Ismét, ahogy 2006-ban:
erre még visszatérünk. De előbb idézzük fel, ki is ez a sötét, közveszélyes kalandor, aki nagyon jellemzően az idegen zsoldban álló magyarországi baloldal vezére.
Az 1961-ben Pápán született Gyurcsány Ferenc súlyosan terhelt családból származik. Apai nagyapja jóval az ő születése előtt adósságokba keveredett és öngyilkos lett, alkoholista apja többször ült börtönben többek között lopásért. Reggelente a körülményekkel küzdő anyja öltöztette egy zöld szennyesládán. Erről ő maga nem tehet, de ezek az élmények rányomták bélyegüket a gyerekkorára, amiről ő maga írt meglehetősen giccses ömlengést (Anyám, Katus, 168 Óra, 2005. december 22.).
Mindez nem mentség, csak magyarázat arra, hogy a rengeteg frusztrációval küzdő Gyurcsány Ferenc miért lett gátlástalan szerencselovag, aki kíméletlenül leszámol bárkivel, aki az útját keresztezi. „Akik hazudoznak, meg vannak győződve róla, hogy ezt megtehetik, hogy ők lophatnak, mert nekik ez jár. S aki ezt nem fogadja el, az gyűlölendő ellenség. Ez az infantilis pszichopátia jellemző megnyilvánulása. Az ilyen ember elhiszi saját hazugságait, és mástól is megköveteli, hogy elhiggye, hiszen kóros az önképe” – diagnosztizálta Gyurcsányt a neves klinikai szakpszichológus, agressziókutató, Münnich Iván (A gyűlölet csapdájában, Demokrata, 2010. október 20.).
Igen, a mindenáron való érvényesülés gyötrő vágya valójában nem más, mint a világgal szemben táplált utólagos bosszúvágy. Az ilyen ember pedig veszedelmes.
Gyurcsány már húszévesen a Kommunista Ifjúsági Szövetségben nyüzsgött, 1984-től 1988-ig a KISZ pécsi városi bizottságának titkáraként építette karrierjét, egy évre rá a KISZ Központ Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett, majd az állampárt átalakult ifjúsági szervezete, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) alelnökeként tűnt fel. Becsvágyát ez nem elégítette ki, ezért Új Nemzedék néven saját szervezetet alapított. Huszonkét évvel később ugyanígy hagyta maga mögött az általa romlásba lökött Magyar Szocialista Párt roncsait, hogy nyaloncaival saját pártot hozzon létre. Az 1990-es években azonban még nem sok babér termett neki a politikában, ezért vagyonfelhalmozásba fogott.
