Alig fél évvel a szabadnak mondott első választások után a taxisblokádnak nevezett puccs­kísérlettel támadtak a nemzetre, erőszakkal próbálva megragadni a hatalmat. A liberális, baloldali propaganda hevesen izzó gyűlölettel uszított az akkori magyar kormány és pártjai meghatározó politikusai ellen, különösen Csurka Istvánt gyalázták-rágalmazták nem szűnő indulattal, nyíltan programba adva, hogy a nagy írót, az MDF akkori alelnökét idegösszeomlásba kell hajszolni.

Ha az úgynevezett értelmiség ezt következmények nélkül tehette, miért ne merészkedett volna még messzebb az aljanép? A Hétköznapi Csalódások nevű kommunista, tehát közönségét ember- és életellenes ideológiával fertőző „zenekar” már Csurka István felakasztására szólított fel. Paizs Miklós egy 2004-ben megjelent számában hosszan sorolja, kivel mit kellene csinálni: 

Ám a pokol igazán Orbán Viktor első kormányalakítása után szabadult el. Az SZDSZ és körei soha nem fogják neki megbocsátani, hogy a Fidesz a szerves érési folyamata során faképnél hagyta a liberális világot, felismerve annak magyarellenes veszélyeit, és mindig gyűlölni fogják, mert tudják, hogy a miniszterelnök ismeri őket, a veséjükbe lát.

A baloldal gyakran vádolja a keresztény magyar tábort azzal, hogy szörnyű mélységekbe rántotta a közbeszéd színvonalát. Ez is nagy történelmi hazugságaik egyike. Ha van is néha indulat a jobboldalon, az mindig kiprovokált következmény. A mélységeket ők nyitották meg azzal, hogy tenyérbemászó belpesti gőggel üldözendő páriának minősítették a konzervatív, hazafias oldalt, és elfogadottá tették a trágár gyalázkodást, a megbélyegzést, az erőszakra uszítást. Az azóta elhunyt Tamás Gáspár Miklós már 1996-ban programba adta, hogy „matricát kell ragasztani azokra az újságosbódékra, amelyek a Magyar Fórumot, a Hunniát, a Pannon Frontot és a többi mocsadékot árulják, itt fasiszta, fajüldöző, hazafiatlan sajtótermékeket árusítanak. Még az is előfordulhat, hogy egy kis polgári engedetlenség keretében fölborogatjuk azokat a standokat, ahol a rasszista trágya bűzlik.”

E hangvétel semmivel sem emelkedettebb, mint az O1G-jelmondat. Ami egyébként nem Simicska Lajos szellemi (vég)terméke, hiszen az SZDSZ Beszélő című propagandalapjának 1999 februári számában Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs akkor nemrég leköszönt főszerkesztője már úgy fogalmazott: „Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát […] a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak.” Igaz, ezt a világháló még nem tudta világgá spriccelni, nem úgy, mint Simicska fröcsögését, akinek fia később aberrált szadizmusról álmodozva úgy fogalmazott a Fideszről és a kormánypártiakról, hogy „milliméterenként lesz levágva a f…szuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk”. Az SZDSZ-univerzumban szelíd szavú gondolkodóóriásnak képzelt középszerű író, az azóta elhunyt Konrád György is odáig ragadtatta magát 2018-ban feneketlen gyűlöletében, hogy „rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova”.

Ennek felturbózott változata az amúgy állami fenntartású Eötvös Loránd Tudományegyetem jogszociológusa, Fleck Zoltán puccsra hívó hangoskodása: „Forradalomra van szükség, nem kormányváltásra, […] akár zsarolással és fenyegetéssel is nyomást kellene gyakorolni a köztársasági elnökre a kormányalakítás érdekében.” Esetében sem újdonság ez persze, már 2022-ben arról álmodozott, hogy ellenzéki választási győzelem esetén „időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”, hogy „gyors, minimalista, sebészi pontosságú” államcsínnyel „félreállítsák” a legfőbb ügyészt, az alkotmánybírókat és másokat, az ellenzéki többségű Ország­gyűlés pedig rendeleti úton irányítva megsemmisítené az alaptörvényt.

Ugyanerre, az alaptörvény törvénysértő megsemmisítésére uszít Vörös Imre jogtudor is. Azt most hagyjuk, hogy a büntető törvénykönyv 254. paragrafusa („aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő”) értelmében fent nevezetteknek bíróság előtt kellene állniuk, mert nem ők az egyetlenek, akiket felelősségre kellene vonni. A Népszava című bolsevista harci harsona propagandistája, Batka Zoltán Szamuely fénykorát idéző stílusban kinyilatkoztatta, hogy „a Fidesz egy sunyi, rohadt ellenség, arra hajtanak, hogy a ti károtokra megszedjék magukat, […] az ilyenekkel szemben csak háborús politikának van értelme. […] ez egy háború, ők pedig az ellenség. […] A magyar ellenzéknek nem sóhajtozni kell a 2010 előtti polgári élet után, hanem az ukránokról példát venni.”

 Erre uszítják, erre dresszírozzák, ehhez szoktatják elvakult rajongóikat. Ne higgyük, hogy a jövő áprilisi választást követően nem próbálják még magasabbra korbácsolni a mesterségesen, hazug propagandával keltett indulatokat!