A taxisblokád puccskísérlet volt

Vélemény

A taxisblokád puccskísérlet volt

KERESZTES HADJÁRAT – A békés magyar erő megakadályozta az idegen érdekeket szolgáló államcsínyt.

Ágoston Balázs

Magyarország taxisblokád Békemenet Antall-kormány Göncz Árpád puccskísérlet SZDSZ 2025. 10. 24. 4:40

Fotó: Fortepan / Vimola Károly

Harmincöt évvel ezelőtt súlyos belpolitikai válsághelyzet rengette meg Magyarországot. Az akkor történteket történelemhamisító eufemizmussal máig taxisblokádként emlegeti a közbeszéd, holott napnál világosabb, hogy

puccskísérlet történt, amelynek célja Magyarország SZDSZ-es kezekbe juttatása és ezáltal idegen zsákmányszerző érdekeknek való kiszolgáltatása volt.

Az 1990. október 25. estétől október 28. estéig lezajlott gyalázatos államcsínykísérlet időzítése nyilvánvalóan tudatos volt, Antall József miniszterelnök ugyanis kórházban volt, október 24-én műtéten esett át, vagyis az alig fél éve felállt, bel- és külpolitikai tekintetben is rendkívül szűk mozgástérben manőverezni kényszerülő kormány lényegileg irányítás nélkül maradt. Kétségtelenül óriási politikai hiba volt abban a helyzetben előállni azzal, hogy az addigi 40 forintról 56 forintra emelik a motorbenzin literenkénti árát. Ez ugyanis az akkor 8200 forintos nettó átlagkeresethez viszonyítva bizony azt jelentette, hogy egyetlen tankolás egy személy jövedelmének nagyjából negyedébe kerül. Az emelés indokolt volt, hiszen 1990 augusztusában az iraki hadsereg elfoglalta Kuvaitot, emiatt jelentősen emelkedett az olaj világpiaci ára, a szovjet szállítás pedig akadozott, és mivel hazánknak 1990 októberében csak pár napra elegendő benzintartaléka volt, a kormány ezzel a lépéssel gondolta elejét venni a készleteket pillanatok alatt kiürítő felvásárlásnak.

Ám mivel néhány nappal korábban még tagadták az áremelés tényét, a bejelentés sokkolta az embereket, és erre a felzúdulásra az első pillanattól kezdve politikai akciót szervezett a hatalom első vonalából látszólag kiszorult, de titkosszolgálati és egyéb struktúráit akkor még háborítatlanul őrző posztkommunista baloldal és az azzal már akkor összejátszó SZDSZ.

A taxisok országszerte professzionálisan megszervezett útzárjai ezen politikai akció részei voltak, még akkor is, ha a személyfuvarozók nagyobb része vélhetően nem volt tisztában vele, hogy őt hasznos hülyeként éppen egy hazaellenes puccskísérletbe rángatják bele.

Akkoriban csak Budapesten körülbelül 25 ezer taxis volt (ma nagyjából 7000), akiknek jelentős része a fölöslegessé vált állampárti intézményrendszerből nyergelt át a személyszállításra. Ez a hálózat rendelkezett azzal a képességgel, hogy hadászati pontossággal megbénítsa Magyarországot. Országszerte több mint száz csomóponton mintegy hatszáz útzárat állítottak fel villámgyorsan, Budapesten kívül a megyeszékhelyeken és számos más vidéki városban, valamint több helyen az autópályákon és a főutakon.

Megbénult az ország, és nemcsak a magánemberek nem tudtak eljutni úti céljukhoz, hanem a közellátás is akadozott, sőt arra is volt példa, hogy a végsőkig hergelt taxis útonállók megkülönböztető jelzést használó járműveket is feltartóztattak.

Ez bizony puccs volt, még ha elvetélt is. Az azóta napvilágra került dokumentumok, titkosszolgálati jelentések ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják. Hogy mennyire szervezett, tudatos akció volt, az is bizonyítja, hogy a Népszava már 1990. október 19-én a címlapján harsogta:

Árulás: jön az 56-62 forintos benzin.

Ezzel a bolsevik propagandakiadvány nyilvánvalóan október 23-ra igyekezett hangolni a közvéleményt, ám a puccs szervezői gondosan megvárták, míg Antall József 24-én kórházba megy – biztos, ami biztos. Másnap estétől aztán a központilag, CB-rádiós irányítással szervezett taxisok megszállták az ország legfontosabb csomópontjait és főútjait, és elkezdődött az idegek játéka. Október 26-án reggelre megbénult az ország, a kommunisták és a liberálisok 1918 őszébe álmodták vissza magukat és hatalomátvételről ábrándoztak.

Kis János, az SZDSZ akkori elnöke nem is titkolta ezt, október 26-án napközben már így ágált:

Ez a kormány nem alkalmas arra, hogy az országot kivezesse a válságból. Az országnak haladéktalanul felkészült, a lakosság bizalmát élvező kormányra van szüksége, mert most már nem csupán a benzin áráról van szó… A kormány politikailag megbukott.

Kőszeg Ferenc SZDSZ-es ügyvivő ugyancsak a kormány lemondását követelte. Az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője, Pető Iván szintén új kormányt szorgalmazott. Róla egyébként a 2010-ben elhunyt Szatmári Jenő István Majdnem halott újságíró nem hazudik című, 1995-ben magánkiadásban megjelent botránykönyvében azt írta, hogy miután az SZDSZ székházában (!) az akkori budapesti városvezetés egyik embere méltatlankodott egy halottszállító jármű feltartóztatása miatt, Pető rádiótelefonon ordítva leteremtette az egyik torlasznál vezérkedő útonállót, mondván, hogy ő világosan leszögezte, kiket kell átengedni és kiket nem. (Hogy ez pontosan így történt-e vagy sem, azt talán soha nem fogjuk megtudni, az is lehet, hogy az elhunyt bulvárújságíró fantáziája színezte ki a történetet.)

Tény mindenesetre, hogy

a taxisokat központilag szervezték és irányították, és tény az is, hogy az idegen érdekek képviseletében a hatalomért sóvárgó SZDSZ az első perctől kezdve tüntetőleg támogatta az útonállókat, politikai agitátoraik pedig a propagandasajtóban és az utcákon is hergelték az embereket.

A Népszava október 27-i címlapján például nagy betűkkel harsogta:

Nincs megoldás? A kormány mondjon le!

A Kurír című hírhedt szennylap ugyanaznap ezzel a gonosz, embertelen címmel közölt uszító cikket:

Antall jól van, mi kevésbé.

Mindeközben Göncz Árpád, ez a jellemtelen SZDSZ-es pártkatona, aki az 1990. tavaszi MDF–SZDSZ-paktum értelmében Magyarország rendszerváltozás utáni történetének legkártékonyabb köztársasági elnöke lehetett (és akinek méltatlanul viseli nevét egy városrész Budapesten), a honvédség főparancsnokaként jó előre kinyilatkoztatta, hogy a rend helyreállításában a honvédség nem vesz részt, Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya pedig bejelentette, hogy amennyiben parancsot kap az útzárak felszámolására, lemond. Vagyis előre megtagadta a parancsot, és kinyilvánította, hogy a maga részéről nem hajlandó a törvényes rend helyreállítására. És megúszta, hiszen

az első pillanatban a puccsisták oldalára álló Göncz által kezdeményezett 1991. évi V. törvény amnesztiában részesítette mindazokat, akik azokban a napokban elkövették a kényszerítést, a személyi szabadság megsértését, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt, a közérdekű üzem működésének megzavarását, a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatást és az elöljárói intézkedés elmulasztását.

A puccskísérletnek végül a Békemenet előképének tekinthető méltóságteljes kormánypárti felvonulás vetett véget. Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselője és Lezsák Sándor MDF-alapító, a párt elnökségi tagja vezetésével október 28-án több tízezer magyar tett hitet a társadalmi béke, a rend, a normalitás és az első szabadon választott magyar kormány mellett.

A Himnuszt éneklő sokaságtól megrettentek az útonállók, és félreálltak a Margit hídon. A szeretet és az összefogás ereje akkor is legyőzte a felforgató gyűlöletet.