A bevándorlás lehetőség is címmel ismeretterjesztő cikket írt a Népszavába Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke. Nagyon ért a témához a kilencvenharmadik évében járó Iván bácsi, hiszen maga is bevándorló – 1990-ben települt át az általa addig rendszeresen leszólt Egyesült Államokba. (Előtte az MSZMP Központi Bizottságának stabil tagjaként hirdette a marxizmus–leninizmus nagyszerűségét. Nevét a Munkásőrség alapítói között is megtaláljuk.)
Beleolvasva a cikkbe, egyvalami hamar kiderül: emberünk aligha járt még bevándorlók által szilánkosra aprított nyugat-európai peremkerületekben, ott, ahová még a rohamrendőrség is csak páncélozott járművekkel mer látogatást tenni. Gondolom, svéd nagyvárosok szerecsenpopulációjára se csodálkozott még rá Iván bácsi… Megkockáztatom, arról sem értesült, hogy az USA déli államainak kormányzói rendszeresen utaztatnak migránsokat dúsgazdag demokrata politikusok otthonaihoz, üdülőhelyeihez abból a célból, hogy gazdagék is hadd tapasztalják, milyen is valójában az a migránskrízis. (Amikor Donald Trump korábbi elnök bejelentette, hogy havonta ötszáz illegális migránst telepít a mexikói határról a demokraták által irányított városokba, nyomban leállt a jövevények kötelező befogadásáért lármázók kampánya.)
Berend T. Iván írását a humorra fogékonyak számára is ajánlom: „A képzett és magasan képzett bevándorlók maguk igyekeznek a nyelvet, szokásokat, helyi kultúrát minél előbb elsajátítani, számukra ez könnyebben is megy. Hamarabb kötnek új kapcsolatokat, barátságokat a helyi lakossággal.” Óriási szöveg, hehe!
