Vidékellenes flaszterhuszárok

A baloldal történelmileg utálja a magyar falut és az ott élőket.

magyar vidék föld liberálisok kommunisták falu 2024. 11. 22. 4:40

Így érkeztünk el a rendszerváltozás időszakához, amikor a magyar paraszti társadalom maradékát is kiforgatták ősi jussából. Őszintén ki kell mondani, hogy

a kárpótlás rendszere történelmi bűn volt a nemzet, a magyar vidék ellen. A földjeiktől egykor megfosztottak ugyanis nem az elrabolt rögöt kapták vissza, hanem kárpótlási jegyekkel szúrták ki a szemüket, amelyek jelentős hányadát jól informált élelmesek vásárolták föl. A spekuláns tőke így jutott olcsón óriási ingatlan vagyonhoz. Könnyen tehette, hiszen abban az időben nem létezett olyan jogszabály Magyarországon, ami előírta volna, hogy csak földművesek szerezhetnek termőföldtulajdont.

Egyáltalán, semmiféle földtörvény nem volt a rendszerváltozás első éveiben, így az 1994. évi LV. törvény megszületéséig a tőkeerős külföldiek is akadálytalanul vásárolhattak magyar földet. Vitték is, mint a cukrot, és később is megtalálták a jogi kiskapukat az úgynevezett zsebszerződések formájában. Ezek semlegesítésére, illetve a helyben élő földművelőket előnybe hozó jogi szabályozásra egészen a 2010-es évek elejéig kellett várni.

Addig azonban vidékpusztító országdúlás zajlott hazánkban. Nagyon jellemző volt például az a gyakorlat, hogy állami tulajdonú földekre úgy írtak ki haszonbérleti pályázatot, hogy egy csomagban hirdettek meg az ország különböző, egymástól távoli pontjain található területeket, eleve kizárva ezzel a helyben élőket, biztosítva, hogy kizárólag a kommunista vörösbárók nagytőkés társaságai felelhessenek meg a feltételeknek. Mindemellett

gonosz következetességgel felszámolták a legkisebb településeket érintő tömegközlekedést, iskolákat, postahivatalokat, orvosi rendelőket, művelődési intézményeket, rendőrőrsöket zártak be, kiszolgáltatva az elöregedő falusi lakosságot a 2000-s évek elejére elviselhetetlenné váló brutális, sajátos szociokulturális jegyekkel leírható bűnözésnek. Földek sokasága hevert parlagon, drámaian visszaszorult a kisüzemi állattartás.

A liberálisok és a kommunisták egyszerűen el akarták tüntetni az éltető magyar vidéket. E felfogás jellemző képviselője Mihályi Péter SZDSZ-es közgazdász, a Gyurcsány-féle Államreform Bizottság egészségügyi szakmai munkacsoportjának egykori vezetője, aki épp a Magyar Nemzet 2006. május 20-i számának hétvégi Magazinjában Faluvég címmel megjelent kerekasztal-beszélgetésben odáig ment, hogy a faluról szólva kijelentette:

középkori hagyomány, miért kéne fenntartani? Egész Nyugat-Európában nincs falu. A magyar települések többsége háromszáz fősnél kisebb, életképtelen.

A vidéki lakosságnak ebből következően azt javasolta: „költözzön el!”

Mihályi persze hazudott, Nyugat-Európában ma is tömegével találni tüneményes falucskákat. Ám ami SZDSZ-es cinizmusában igazán ijesztő és felháborító, az a szenvtelen kegyetlenség, amellyel a maga részéről eltüntetné a magyar vidék falvait.

Régi, talán százötven éves gyűlölet ez. Az egész életében ideológiától ideológiáig szédelgő Tamás Gáspár Miklós már 1990-ben úgy nyilatkozott, hogy az első szabad választás tétje:

Lábszag és Mucsa, vagy szabad demokrata többség.

Azóta sem igen telik el úgy egy hét, hogy a kommunista-liberális baloldal valamely képviselője ne törölné bele a lábát vidék-Magyarországba.

A fájdalmas ideológiáktól gyötört önhitt pesti értelmiség univerzális utópiáik megvalósításának átkos, visszamaradott akadályát látják a vidék népében, amelyet ezért – bár az általa megtermelt kenyeret eszik – engesztelhetetlenül gyűlölnek, és ha tehetnék, a maradékát is eltüntetnék a föld színéről.

Istennek hála, másfél évtizede épp a vidék bölcs lényeglátásának köszönhetően nem tehetik. E bölcs lényeglátásra lesz szükség ezután is a megtévesztő médiazajongásban.