Most tél van és csend és hó és halál – írta Európától cserben hagyott szabadságharcunk leverése és kegyetlen megtorlása után Vörösmarty Mihály. Most is tél van, de nem csend, hanem szörnyű hangzavar Brüsszeltől Strasbourgig, Berlintől Varsóig, hó és halál pedig a kietlen ukrajnai síkságon, ahol csak a veszteséglista (mindkét fél részéről) nő, nem a tűzszünet és a béke esélye.
A harc folytatódik – de nem csak az ukrajnai hómezőkön. Folytatódik Brüsszelben, Strasbourgban, a német-, lengyel-, francia- és spanyolországi stb. „civil” harctereken, Európa szünet nélkül ostromolt határain, a hagyományos és a közösséginek hazudott közösségellenes, dezinformációs médiában, a haladó egyetemeken, obskúrus agytrösztökben, militáns NGO-hálózatokban,
a nemzeti parlamentekben, helyhatóságokban, kis közösségekben és saját lelkünkben, lelkiismeretünkben. Harcolunk valódi és vélt érdekeinkért, jogainkért, megtámadott értékeinkért, identitásunkért, szabadságunkért, szuverenitásunkért, sőt a puszta létünkért.
