Az ellenzéki oldalon egyébként szintén változást indíthat be Gyurcsány Ferenc visszalépése is: az egyre sorvadó baloldal szemében felcsillanni látszik a remény, hogy újraépítse azt a szocialista pártot, amelyet a DK megjelenése tett mostanra nagyjából a földdel egyenlővé. Valami tehát formálódik, ami azért nagy szó, mert Magyar Péter másfél évvel ezelőtti megjelenésével az ellenzéki oldal jóformán pajzsára emelte a Tisza-vezért, mondván: kerül, amibe kerül, ő majd leváltja Orbán Viktort. Ugyanakkor mostanra az ár túl drágának tűnik még a legelkötelezettebb Fidesz-gyűlölő körökben is.
Magyar Péter jól láthatóan képtelen uralkodni magán, nincsnek körülötte megbízható, a szakterületükön kiemelkedő politikusok, képviselők, nincsenek jelöltek, csak hangzatos, agresszív vágyálmok arról, hogyan zajlik majd a „Nagy Leváltás”. A kérdés azonban az: mi lesz utána?
Hiszen azok a balliberális körök, amelyesk tizenöt éve érzik úgy, hogy az Orbán-kormány számukra csak sírást és fogcsikorgatást jelent, egy esetleges kormányfőváltást követően sorban kopogtatnak majd a miniszterelnöki iroda ajtaján a jussukat követelve. Számukra azonban van egy rossz hírem: ezerszer jobban élnek most, a munkájukat, a fizetésüket, a lehetőségeiket és az állami juttatásaikat együttvéve, mint egy esetleges Tisza-kormány idején fognak. Merthogy
Magyar Péter nekik nem ígért semmit! És még, ha meg is teszi, nem fogja beváltani. Emlékszem még arra a korábban nyilvánosságra került hangfelvételre, amiben egy vidéki bácsinak európai parlamenti képviselői megbízatást ígért, majd a hazaúton gúnyosan nevetve legyintett rá, mondván, esze ágában sincs az ígéretét beváltani.
Miért tenne bárkivel másképp?





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!