Vallási sokszínűség, mi? Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Volt ezeknek valaha történelemkönyv, egyáltalán könyv a kezükben? Legfeljebb a Csipke Józsika. Van halványlila segédfogalmuk arról, miféle „sokszínűséget” hozott az oszmán hódítás a Balkán vagy éppen a Magyar Királyság életébe? Hogyan pusztult és néptelenedett el hazánk középső része abban a nagy „hozzájárulásban”, ami az iszlám invázióval járt? Abban a nagy és sokszínű hozzájárulásban kiirtottak vagy rabszolgának elhurcoltak sok százezer magyart. Az akkori demográfiai megroppanásunk vezetett végül a trianoni katasztrófához.

Vagy tekintsünk a Kárpát-medencén túlra. Miféle vallási sokszínűséget hozott az iszlám hódítás bárhol, ahol huzamosabb ideig megvetette a lábát? Erről tessék már megkérdezni mondjuk a libanoni, szíriai vagy egyiptomi keresztényeket, akiket lassan mikroszkóppal is alig lehet megtalálni. Ugyanez a „sokszínűség” jut osztályrészül a várkapuit önként és gügyögve tágra nyitó nyugat-európaiaknak, akik janicsárok millióit eresztették és eresztik ma is a nyakukra, úgymond „városnézőbe”. Ahogyan anno Fráter György Budán. A végeredmény is ugyanaz lesz. Megszállás. Egész Európa úgy fest majd, mint Molenbeek.

Számtalanszor végighallgattuk, így tudjuk, mit mondanak minderre az elkövetők – az európai liberálisok –, akik az inváziót vala­mifajta hagymázas humanizmusra, emberi jogokra, sőt magára a kereszténységre hivatkozva épp keresztülverik a kontinensen. Nagyjából azt, hogy akinek ez nem tetszik, az gyűlölködő, rasszista, illetőleg iszlamofób. Holott nem erről van szó. Csupán arról a fölismerésről, hogy a harlekinkatica is kiszorítja a hétpettyest. Mert agresszívabb, életrevalóbb. 

Szóval itt ez a tízmillió eurós Korán-projekt. Csupán csepp a tengerben. Ám vegyelemezve: e cseppben benne az egész tenger. A pályázatban szereplő tudósok közül többen bizonyíthatóan szoros kapcsolatban állnak a Muszlim Testvériséggel. Remek. Hogy mi is az a Muszlim Testvériség, ahhoz hívjuk segítségül a francia titkosszolgálat Bruno Retailleau belügyminiszternek készített, a Le Figaro által májusban ismertetett jelentését. Eszerint a szervezet a saría, azaz az iszlám törvénykezés bevezetésén dolgozik Franciaországban.

A 73 oldalas dokumentum rögzíti: az egyiptomi Hasszan el-Banna által 1928-ban alapított testvériség hittérítési tevékenységének „egyetlen célja van, hogy egy létrehozandó, a saríán nyugvó állam felépítéséhez toborozzon embereket”, ennek érdekében pedig hálózatokat igyekszik kialakítani országszerte. A jelentés idézi Chakib Benmakhloufot, az Euró­pai Iszlám Szervezetek Szövetségének elnökét, aki elárulta: az európai jogi keret lehetővé teszi, hogy „pozitív módon mutassuk be a tisztességes muszlim modelljét, akit az iszlám terjesztésének jó példájaként tekintenek, anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet arra a tényre, hogy iszlamizáljuk a Nyugatot”.

David Patterson, a Texasi Egyetem professzora szerint a Muszlim Testvériséghez vezethető vissza minden szélsőséges iszlamista szervezet és terrormerénylet. „Egyiptom elnöke, esz-Sziszi, aki betiltotta országában a Muszlim Testvériséget, a szemükben elárulta a hitet, csakúgy, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek és ezen országok minden lakója” – fogalmazott Patterson, aki ezért szívesebben nevezi dzsihadistának, mintsem iszlamistának a szervezetet, elkerülendő, hogy az iszlám valamennyi követőjével azonosítsa őket. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy francia közvélemény-kutatásra, amely szerint az Európában tartózkodó muszlimok több mint fele szimpatizál a Muszlim Testvériséggel, vagy egyenesen aktív tagja a szervezetnek. Ez azt jelenti, hogy az itteni muszlimok többsége a szélsőséges irányzat híve, tehát nem menedékkérő, hanem „hódító”.

 Vagy: német „civil” (khm!) szervezetek büntetőfeljelentést tettek saját kormányuk ellen, mert az úgymond nem tett eleget azért, hogy a Pakisztánban „várakozó” afgánok minél hamarabb Németországba utazhassanak. Hiszen mi más dolga is lenne egy német kormánynak, mint minél gyorsabban minél több muszlimot importálni? Úgy, ahogyan tíz éve Gyuri bácsi a Project Syndicate-ben előírta: évi egymillió migráns, fejenként 15 ezer eurós apanázs…

Nyugat-Európának – amelynek nagyszerűségétől sokan máig elalélnak – vége.