2026 a Ló éve lesz a kínai horoszkóp szerint. A Ló a szabadságot, a mozgást és a dinamizmust szimbolizálja, ráadásul ez egy Tűz jegyű Ló lesz, ami szenvedéllyel és energiával „tölti fel” az előttünk álló évet. És akkor most tegyünk kísérletet arra, hogy a kínai létszemléletnek ezt a spirituális üzenetét nyugatias racionalitással próbáljuk értelmezni. Szóval, hogy milyen energiával és szenvedéllyel kellene feltöltenie e Tűz Lónak a világot, hogy kicsit élhetőbb és méltóbb hely legyen, mint mostanában szokott lenni.

A világ, benne Európa és ezen belül Magyarország számára a szó szoros értelmében sorsdöntő év lesz 2026. És ha már sors, hát az antik görögség sorstragédiáinak – amelyek, mint „egy kiállítás képei” az emberi létezés legmélyebb lelki, erkölcsi, szellemi dilemmáit mutatják meg több mint kézezer év távlatából is – két fő üzenete van. Az egyik magának a sorsnak az értelmezése. A görögök szerint minden emberi lény egyszerre él a Kronoszban, ez az Élet ideje, és a Kairoszban, ami viszont a Létezés (az „öröklét”) ideje. A sors pedig nem más, mint az Élet és a Lét közötti közvetítő mező. Sorsa csak annak van, aki képes önmagát kívülről látni, „rálát” önmagára. Ma ezt divatosan úgy mondják, hogy „van reflexív viszonya” önmagához, mert, ha nincs önreflexiója, akkor „sorstalan” marad. A másik fő üzenete a görög sorstragédiáknak az, hogy ha nincs önreflexió, pontosabban, és itt a lényeg, ha önmagunknak is azt hazudjuk, hogy „nincs itt semmi látnivaló”, az a „történet végén” teljes összeomláshoz vezet. (Amúgy a hétköznapi életünk során is, ha azt mondjuk valamire önmagunkkal kapcsolatban, hogy „hát, nem is tudom”, az „magyarul” azt jelenti, hogy nem merem, nem akarom magamnak se bevallani azt, ami éppen az életem/létem lényege volna. Pedig ahogy Czeslaw Milos írja, az élet nem olyan vendéglő, ahonnan fizetés nélkül lehet távozni.)

Nos, ez a kissé hosszúra nyúlt és (legalább is látszólag) elvont bevezető arra próbálta volna felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy a Nyugat, amelynek mi magunk is kényszerűen gyermekei vagyunk most azért áll történetének legmélyebb sorstragédiája előtt, mert „sorstalanná” vált. Nem tud, nem akar, nem mer önmagára rátekinteni, és ez azért jelent minden eddiginél nagyobb kihívást az egész világ számára, mert a Nyugat, pontosabban a modern Nyugat az elmúlt évszázadok során „nyugatosította” a világot. Úgy vélte, ma meg aztán végképp úgy véli, hogy az általa megteremtett „univerzális civilizáció” olyan „egyetemes értékekre” épül, amelyek a liberális demokrácia és a szabad piacgazdaság társadalmi-gazdasági szerveződési módjával elhozták a „történelem végét”. Francis Fukuyama japán származású amerikai stratégiai elemző ezt a nyolcvanas évek végén hasonló című könyvében egyértelművé is tette, és ma is úgy véli, hogy a világ azért van kaotikus állapotban, mert szembefordul ezekkel az „egyetemes értékekkel”. Ám a valóság az, hogy ez a „szabadság egyetemes értékeire” épülő univerzális civilizáció sztori végzetes hazugság volt kezdettől fogva.