Lendvai Ildikó nyugalmazott cenzort és gázáremelés-tagadót kérdezték a minap arról, ugyan kire szavaz majd áprilisban. Csak hogy ne maradjunk támpont nélkül ebben az őrült világban. A valamikori MSZP-elnök és -frakcióvezető a válaszában a Tiszát jelölte meg, mint Morzsi a póznát. Ráadásul nem csak úgy, ímmel-ámmal, hiszen tágra nyílt szemmel közölte: „Igen. És hadd tegyem hozzá, ez egy kemény és vastag igen.” Tehát nem fél, hanem egész szívével szereti a feleségét lehallgató és másfél évig zsaroló, öngyilkosságot színlelő, a családi házukban konyhakéssel grasszáló, telefont raboló, nadrágjába ürítő és a pszichológusát sajnos túl ritkán látogató (Bódis Kriszta szíves közlése) Magyar Pétert. Mit ne mondjak, lenyűgöző pályaív: a Kádár János előtti hajlongástól (valami plecsnit is kapott Jani bától) eljutni a robothangú konteómessiásig. Bár az is igaz, utóbbi nagyapja, „Jogerős” Pál is jól feküdt ötvenhat elárulójának rendszerében. Ha így vesszük, ez egy brancs. Összenő, ami összetartozik.
Ha valami, hát az árulás, az elvtelenség tényleg csudásan összeköti nevezetteket. Kádár a Nagy Imre-kormány tagjaként még a két kezével akarta a szovjet tankokat föltartóztatni – aztán november 4-e után azok fedezékében csempészték őt hatalomra. Lendvai Ildikó az egypárti diktatúra ügynökjelentéseket olvasgató cenzorából varázsütésre „reformerré”, „demokratává” meg „szocdemmé” vedlett. Színleg.
Voltaképpen sem ő, sem az MSZP nem volt soha Kéthly Anna-féle szociáldemokrata. Valójában neoliberális, népnyúzó, a külföldi tőkét és a multikat kiszolgáló lakájként működtek.
A Bokros–Surányi–Gyurcsány–Bajnai-éra a megszorítások, a középosztály megsarcolásának és a szemkilövetéseknek az időszaka volt. Ekkoriban hangzott el a klasszikus mondat Ildikótól: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés!” Aztán vagy tucatszor lett. Mert fontosabb a nyugati multi garantált haszna, a brüsszeli buksisimi, mint a magyar emberek. Mindig ez történik, amikor elvtelen árulók kormányoznak.
Oda próbálok kilyukadni: az égvilágon semmi meglepő sincs abban, hogy a magyarokat eláruló, elvtelen, bukott és az enyészet felé csoszogó MSZP egyik utolsó matuzsáleme hűségesküt tesz egy másik elvtelen árulónak, a családját, közösségét és hazáját eláruló Magyar Péternek. Egy hernyóba több elvszerűség szorult, mint ezekbe együttesen. Amúgy pont ugyanennyi jelentősége van (semennyi), hogy nemrégiben az Övcsatos előtt Komjáthi Imre is letérdelt. Állítólag ő most az MSZP elnöke. (A megelőzőek nevére, ha volt olyanjuk, már ki emlékszik? Ja, Tóth Bertalan még beugrik, aki előbb szapulta a csokot, majd fölvette. Elvszerűen ő is, ahogy kell. Végül eltűnt a balfenéken.)
A kimúlt SZDSZ legkártékonyabb hiénái már korábban fölsorakoztak az Övcsatos mögött. Miként a szellemileg rottyon lévő „szakértői” brigádjuk. A magyarok zöme által sokszor elzavart nadrágszíjhúzogatók.
Például Lengyel László, akinek szignója ott virít a Tisza megszorítócsomagján, s aki a minap arról hablatyolt, hogy kormányváltás esetén öt percen belül el kellene törölni a 14. havi nyugdíjat. Aztán Simonovits András, aki a nyugdíjak csökkentését, „degresszióját”, az átlagnál magasabb nyugellátások megadóztatását ígéri. Minden idők egyik legkatasztrofálisabb jegybankelnöke, Bod Péter Ákos az adóemelések szükségességét emlegette. És végül Bokros-csomagos Lajos, akinek beteges szadizmusánál csak az ostobasága nagyobb: képes volt azt mondani, hogy a többgyermekes anyák adómentessége gonoszság…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!