A konferenciázgatás amúgy remek lehetőség azoknak, akik ebből a háborúból élnek. Jichák Samir volt izraeli miniszterelnök mondta, hogy ő korlátlan ideig képes tárgyalni. Békét teremteni sokkal nehezebb, mint körmondatokban felvázolni, miért lehetetlen a kiegyezés. Jelenleg egy olyan tragédiát támogat szinte egyöntetűen a művelt Nyugat, amely felfoghatatlan károkat okoz a lelkekben. Ukrajna egész lakossága vagy a harcmezőn van, vagy a hátországban próbálja élni az életét. Aztán ha egy ihletett pillanatban befejeződik a vérontás, hazatérnek a katonák, akik vissza akarnak illeszkedni a mindennapokba. Akik számtalan gyilkosságot követően fognak kutyát sétáltatni és focimeccset nézni. Akiknek esetleg lerombolták a házát, míg a fronton harcolt, s meghaltak a gyerekei. Akik minden problémát fegyverrel oldottak meg, s most kötelesek leadni azokat a fegyvereket. Ahogy az lenni szokott, az óvatosabbja megtart azért magának valamicske tűzerőt, ki tudja, mit hoz a jövő. Ukrajna a békét követően állig felfegyverzett civilek társadalma lesz, jó eséllyel nem ugyanakkora területen, mint korábban, de meggyötörve, kivérezve, dühösen. Minden nappal csak rosszabb lesz a helyzet, minden egyes töltény bosszút szül, amely majd később fog beteljesedni. A művelt Európa pedig fotelből élvezi a szörnyűséges előadást, és megvásárolja a következő évadot.

Amikor ma este durrognak a tűzijátékok országszerte, egy pillanatra gondoljunk arra, milyen jó, hogy ez itt nálunk csak játék.