A harmadik fontos megállapítás pedig, hogy a saját hibás döntéseim felelősségét nem hárítom át azokra, akiket a választópolgárok a gondjaimra bíztak, és akiknek az adóforintjaiból nem mellesleg fent kéne tartanom és működtetnem a várost, ahol élnek. Ez kicsit olyan, mintha az élelmiszerboltban odaadnám a kasszás kezébe az egy kiló kenyér árát, majd bemondanák egy hangosbemondón, hogy hiába fizettem ki, nem kapok kenyeret, mert az áruházlánc főnöke nem adott elég pénzt árubeszerzésre. Mi közük van ehhez a vásárlóknak?

Ez a tízperces akció egyébként ennyiben nem áll meg, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közérdekű üzem működésének megzavarása vétség miatt nyomozást rendelt el.

A történet hátterében egyébként a szolidaritási adó áll, amiről Budapest főpolgármestere egész egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni és nem fizetett be. 

Ez pedig komoly probléma, hiába nyomták rá az igent dacosan – előre tudni lehetett, hogy nem fog működni. Egy szóban összefoglalva mindez annyit jelent: csőd.

Ennek okán a Sára Botond főispán által vezetett kormányhivatal a Kúriához fordult, a vonatkozó pert Budapest elbukta, a hiányzó összeg első részletére pedig az államkincstár inkasszót nyújtott be. (Zárójeles megjegyzés, hogy Karácsony Gergely a bírósági ítéletet sem tudta helyesen értelmezni, ugyanakkor az inkasszó borította Budapest költségvetését, hiszen az ötvenmilliárdra semmilyen fedezet sincs.) Erre Karácsony Gergely válasza az volt, hogy tíz percre lebénította a főváros közlekedését. Ez lenne a logikus válaszlépés? Komolyan? Leállt minden busz, metró és villamos, a fürdőhelyeken és strandokon leállt a jegykiadás, az emberek közel negyven fokban, a tűző napon, az év eddigi legmelegebb napján tanácstalanul ácsorogtak. Volt, ahol pánik, volt, ahol lincshangulat alakult ki.

Orbán Viktor a történtekről a Kossuth rádióban nyilatkozott, szerinte Budapest felelős vezetőért kiált, mert jelenleg olyan nincs neki. Az a narratíva egyébként Karácsony Gergely részéről, hogy az ország vezetése szándékosan gáncsolja, nem igazán áll meg. Ugyanez a galád kormány ugyanis 

De ugyanilyen milliárdos tételben egyenlítette ki a sarcot Pécs, Miskolc, Debrecen, Hódmezővásárhely, Szeged és Kaposvár esetében is. Ezen városok adósságának összértéke (Budapestet nem beleszámolva) csaknem százhúszmilliárd forintra rúgott akkor. A lista egyébként messze nem teljes, ugyanakkor ők voltak a legnagyobb adósok.

Szeged polgármestere ebben az időszakban Botka László volt, akkor még a Magyar Szocialista Párt tagja, később miniszterelnök-jelöltje – ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a most megszólalók ezekre az időkre is úgy emlékeznek, mintha kizárólag a kormánypárti vezetésű önkormányzatok kaptak volna kompenzációt.

Egy szó mint száz, a hat évvel ezelőtt 

Karácsony Gergely és a Tisza Párt nem a budapestiekért dolgozik, hanem saját magáért, az országos politikai haszonszerzésért, a hatalomért, a kasszakulcsért. Azok az emberek viszont, akik pénteken a megállókban álltak és siettek, mentek valahova, azt szeretnék, ha a város főpolgármestere értük dolgozna. Akkor is, ha nehéz idők vannak, válság, politikai csatatér, egyet nem értés, választási kampány, bármi! A metrónak ki kell gördülnie az alagútból, a busznak oda kell érnie időben, a villamosnak gurulnia kell a körúton és a strandnak nyitva kell lennie. A főpolgármesternek, a városvezetésnek az a feladata, hogy ezt biztosítsa. Hogy hogyan, az pedig kizárólag az ő felelőssége. Hiába mutogat másokra és panaszkodik a hangosbemondón. 

Apu nem végezte el a munkát, és a felelősséget sem vállalja érte – és ezt, sajnos, most már mindannyian a saját bőrünkön érezzük! Remélem, már nem sokáig.