A közbeszéd romlása és már-már alpárivá züllesztése így mindenki felelőssége, akik ma az emberekhez szólnak. A felelősség pedig abban is áll, hogy a saját, vállalt véleményüket mondják-e, vagy valaki másét – például érdekből vagy anyagi megfontolásból. Az elmúlt napokban olyan nagy ellenzéki port kavart átláthatósági törvény éppen ezt a területet célozza – és a legkevésbé sem véletlenül. A média minden kétséget kizáróan önálló hatalmi ággá nőtte ki magát, aki pedig ezt vitatja vagy tagadja, erősen és szándékosan csúsztat. 

Innen nézve pedig vajon azzal segíti adott kormány a demokrácia és a véleményalkotás és -nyilvánítás szabadságát, ha őrizetlenül hagyja ezt a területet, vagy akkor, ha tisztázza és láthatóvá teszi azt, aki irányítottan, anyagi megfontolásból befolyásolja a közvéleményt?

Visszatérve az említett influenszer hölgyre: igen sok sebből vérzik, amit állít. Vagyis amire buzdít. Az első és legfontosabb, amire a figyelmét feltétlenül felhívnám, hogy nem Orbán Viktorral és a Fidesz-kormánnyal szúr ki, ha nem vállal gyermeket politikai megfontolásból. Ez a fajta gondolatmenet pedig megint abból a magyar családtámogatási rendszert tévesen értelmező irányzatból fakad, amely szerint a jobboldali vezetés a magyar nők méhében turkál és szülőgépnek tekinti őket. Először is: miért felháborító az, ha egy nemzet, egy ország vezetése arra törekszik, hogy a népességét fenntartsa, még akár növelje is? Nem igazán értem: ez miért bűn? 

Tehát, ha jól értem, a hölgy tézise az, hogy valakik rá akarják kényszeríteni a gyermekvállalást, de ő csak azért sem fog meghajolni ezen akarat előtt. A gyerekszüléssel megvárja inkább Magyar Pétert. Abszurd.

A második fontos információ, aminek a hölgy valószínűleg koránál fogva nincs tudatában, hogy milyen az a kormány, amelyik jóformán minden eszközzel azért küzd, hogy eszébe se jusson a nőknek gyermeket szülni. Pedig volt már ilyen kormányunk, nyolc hosszú éven át: ha valamikor, a szocialista vezetés alatt rengeteg, elsősorban anyagi hátránnyal járt az, ha valaki családot alapított. És nem, az egyedülálló nők és férfiak akkor sem kaptak támogatást azért, mert nem vállaltak gyereket. Ugyanakkor szülővé válni komoly szegénységi kockázatot jelentett. A Fidesz-kormányok pedig éppen azt tűzték ki célul, hogy annak, aki gyermeket vállalna, ne anyagi szempontok mentén kelljen mérlegelnie. Ez pedig minden fejlett társadalmi berendezkedés alaptézise kéne hogy legyen. Csakhogy nem az!

Svédországban már odáig fajult a helyzet, hogy nagyjából tizenkétmillió forintnak megfelelő összeget fizetnek minden bevándorlónak, aki hajlandó elhagyni az országot – és ez mondjuk egy ötfős családban személyenként értendő. Ez is egy politikai cél. Magyarországon körülbelül ugyanekkora összeget kapnak azok a magyar állampolgárságú nők, akik felveszik a babaváró kölcsönt – minden gyermek születésével pedig, ami ezután következik, csökkentik a tartozásuk mértékét, sőt a harmadik gyermek után le is nullázzák azt. Ahogyan a diákhitel-tartozást is. De ide sorolhatnám a folyamatosan emelkedő adókedvezményeket és szja-mentességet is, a csok különböző variációit, az étkezési és tankönyvtámogatásokat, és még megannyi formáját annak, ahogyan a családokat tehermentesíti az állam.

Felmerül akkor bennem a kérdés: 

Minimum elgondolkodtató…

Még egy gondolat a közvélemény befolyásolásáról. Ne gondolja senki, hogy az átláthatósági törvény azoknak szól és azokat érinti, akik a saját szabad véleményüket fogalmazzák meg és terjesztik a világhálón vagy bármilyen más csatornán keresztül. Legyen az akármekkora baromság: ma Magyarországon a vélemény szabad! Efelől senkinek ne legyen kétsége. Nem mellékesen, ezt a cikkem elején idézett hölgy példája is kiválóan alátámasztja. Az új szabályozás azokat háborítja fel igazán, akiket valóban üzenőfüzetként használnak. Nem véletlenül!