A szuverenisták és a föderalisták szemben álló táborairól beszélünk az európai politikai arénák küzdelmei kapcsán, utalva arra, hogy a föderalisták tulajdonképpen a tágabb globális uralmi csoportok szekerét tolják, de ez az elnevezés és tematizálás nem adja meg e táborok tartalmi színességét. Így érdemes a tartalmi síkra átlépve vázolni a szembenálló táborokat. Kezdetnek a föderalistákként összefogott csoportokból érdemes kiindulni, és az ennek tagadását jelentő másik oldalt ennek fényében megvilágítani.
A föderalista-globalista tábor magja az elmúlt évtizedekben a valamikori liberálisok bal felé torzult utódcsapata, amely a hagyományos baloldal „elnyomott osztálytézisét” emelte be repertoárjába, és a nemzeti kisebbségek kivételével az összes többi kisebbség elnyomott léte elleni küzdelmet tette egyik fő céljának. Elnevezésükben ez a liberálisok „identitáspolitikai fordulata”, és a globális média masszív támogatásával elért sikerük révén a hagyományos baloldal jó részét is magukba tudták szívni. Az elnyomottság tézisét ugyanis ezek nemigen tudták észlelni, és a „mi mindig az elnyomottakért harcolunk!” felszín jótékonyan eltakarta a realitást előlük.
Így a liberálisok baloldal általi fúziója már kiterjesztette ennek a tábornak a politikai hatóerejét, és szemben a korábbi minimális parlamenti jelenléthez szokott liberálisokkal, ebben a köntösben már jelentős politikai erővé lettek sok európai országban. A fúzió révén mindkét eredeti ideológiai csoport beleadta saját erejét az új formációba, és míg a liberálisok az értelmiségi bázisukkal és médiaharcos gyakorlatukkal, a nyilvánosság előtti érvelés művészetével javították fel ezt a tábort, addig a hagyományos szélsőbaloldal az osztályharcosságot az utcai összecsapások formájában, mint az Antifa fizikai erőszakja a jobboldal ellen jeleníti meg.
De a balliberálissá lett liberálisok mást is bevittek hozományként az új ballib-globalista táborukba. Harci eszközükként az 1700-as évek végén virágzott emberi jogokat is beemelték, új értelmezésben. Ők az emberi jogi bázison álló „jogvédők”, és míg ezek a jogok eredetileg az egyes államok belső feudális uralmi rendjében jogfosztott polgárság jogokkal ellátását célozták, azzal az indokkal, hogy az államhatalom köteles az ország minden emberének megadni ezeket. Ám a ballib-globalista tábor csavart ezen egy nagyot. Szó szerint vette ugyanis e jogok minden emberhez kötöttségét, és most már nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ország minden polgárának ugyanazokat a jogokat kell megadnia az államhatalomnak, hanem a világ minden emberének.