Hogy Lenint kik és miként helyezték el egy birodalom romjainak a legtetejére, hogy a cár atyuskát kiiktassák a nagyhatalmi álmok világából, arról ma már megoszlanak a vélemények. Tény viszont, hogy itt-ott még manapság is felbukkan, mondhatnánk kísért, mint a kommunizmus szelleme.

Ezen a ponton beszúrnék egy röpke kitérőt a sztoriba egy zöldgondolat erejéig. Úgy voltunk velük sokan sokáig, mint annak idején az SZDSZ-szel. Bedőltünk. Ezért aztán a csalódásunk mélyebb és dühösebb is talán. Egyfelől ugye a harcos antikommunizmus ígéretének, ami aztán a kukában, pontosabban a Horn-kormányban landolt, másfelől egy jobb, tisztább, élhetőbb világ víziójának. Ennyi a párhuzam, vagy még ennél is több, de ezt most hagyjuk.

Nos tehát. Lamberts Lenintől idézett az Európai Parlamentben. A magasröptű gondolat (tockost adva a szövegkörnyezetnek, mivel magában is megállja a helyét, plusz még a szerző személye ugye) nagyjából úgy hangzott, hogy „ahol akarat van, ott megoldás is van”. Na ez meg van olyan frappáns, mint a szintén Leninnek tulajdonított „nincsenek lehetetlen helyzetek, csak tehetetlen emberek”, de nem ez a baj. Az a baj, hogy Lamberts küldött nem pusztán hasznos hülye, hanem jelző nélküli. Már amennyiben nem egy szimpla provokátor. Annak viszont gyengécske. Egy igazán tökös polgárpukkasztó minimum egy Pol Pot-citátummal kezdene, mindjárt a csúcson. Lamberts megelégedett Leninnel, de azért lássuk be, ebben is van némi svung. Százmillió halott, számokban kifejezhetetlen szenvedés, ilyenek. Értem én, hogy ott, ahol ő lakik, megúszás volt. A ruszkik nem masíroztak el Brüsszelig, pedig lendületben voltak. De ettől még nem kellene fogalmatlannak lennie és ami talán még rosszabb, ízléstelennek.

Az ugyan még nem teljesen világos, hogy momentán melyik rasszal szemben vagyunk isták, de majd nyilván megmondják. Addig is, hogy ne unatkozzunk itt a lenézett végeken, minden követ megmozgatnak, hogy különféle mondvacsinált indokok mentén visszatartsák a Magyarországot jogosan megillető pénzeket, hátha végre belebukik a Zorbán. És ami még szomorúbb, így tesznek az itteni harcos(elv)társaik is. Pedig ha a haza a piacra kerül, annál kevés van lejjebb.

Borítókép: Lenin-szobor az unió egyik közterületén (Fotó: Europress/AFP/ Sergei Supinsky)