Gyerekek labdáznak a Kreml falánál, kívül. Egyszer csak átrepül a laszti. Éppen arra sétál Lenin elvtárs. Felveszi a játékszert és visszadobja. Ilyen ember volt Vlagyimir lljics. Közéjük is lövethetett volna.
Ezt a történetet mindenki ismeri, röhögtünk rajta kínunkban eleget, ugyanakkor nem véletlen, hogy ez a vicc tartja magát legerősebben a több száz közül, amelyek a nagy bolsevik feltaláló munkásságát érintették az úgynevezett szocializmusban. Ahol, amiben egyébként Lenin jó sokáig tartotta frontot. Sztálinról már régen leestek a komancsok, Trockijról kussoltak, mint jégcsákány a kánikulában, de Lenin élt és a szovjet szuronyok árnyékában úgy tűnt, hogy tényleg élni is fog az idők végezetéig. Az volt a duma, hogy ez az Uljanov valójában derék ember volt, csak aztán meghalt szegény, és elfajultak a dolgok. Addig meg biztos nem is tudott róla, hogy anyácska térdig áll a vérben. Így épült tovább holtában is a lánglelkű vezető imázsa, a hasznos hülyék aktív közreműködésével.