Az van, hogy idén még egy rendes uborkaszezont sem sikerült eddig összetákolni, mindig történik valami. Erről legfőképpen a szórakoztatóipar munkásai és munkásnői gondoskodnak, mondjuk ebben nincs is semmi különös, ez a dolguk. Esetleg az lehet szembetűnő, hogy ezen a fronton is durvul a helyzet, sorra fajulnak el az ötórai teák.
Először ugye
egy fiatal popper szedte össze eddigi életének összes tapasztalatát, és szőtte gondolatai hálóját abba az irányba, hogy aki a Fideszre szavaz, az agyhalott. Majd úgy kért elnézést, hogy rátett még egy lapáttal. Köszi, öcsém, veled is csak többen vagyunk.
Aztán épp hogy mindenki elkezdett lenyugodni a p…csába, amikor kiderült, hogy a hajdani jó kis együttlétből popipari szörnnyé változtatott fesztivál egyik fellépője egy ír „zenekar”, a Kneecap lesz. Eddig a pillanatig halvány fogalmam sem volt arról, hogy kik ezek, de szerencsére néhány kolléga nálam sokkal erősebben tartja a mutatóujját a popzenei események ütőerén, így aztán, bár nem hiányzott az ismeret, megtudtam. Nos, ezek olyanok, mint a Hall nagyi, igazi zsidófalók (Woody Allen: Annie Hall).
És itt rögtön meg is torpannék egy szóra. Szóval. A rock and rollban (bár ami itt megy, az már rég nem az) nagyon sok minden megengedett. Majdnem minden. Ez egy ilyen műfaj. A magam részéről – és ezzel persze nem kötelező egyetérteni – ebben a borzalmas diktatúrában mindenki azt mond és ír, amit akar, a határt a terroristasimogatóknál húzom meg. Mert az van, hogy
a csecsemőket felgyújtó csőcselékkel nem haverkodunk. Nemhogy bizonyos szint felett, de még jóval alatta sem. És ez még akkor is így van, ha ez a Kneecap elnevezésű képződmény jól érzékelhetően a divatpalesztinok népes táborába tartozik. Pörög ez a balos cucc, amibe a szél belefújta az úgynevezett antifákat és egyéb vasdorongosokat az antiszemitákkal.
Azért ha belegondolunk, érdekes egy kombó ez. És ott vannak minden kilométerkőnél, mint a bolgár partizánok, az LMBTQ-dzsemboriktól az Ukrajna melletti szimpátiatüntetéseken át az Izrael-ellenes egyetemi összeröffenésekig. És ez, feleim, egy baromi nagy piac. Ezek az írek meg felültek erre a vonatra, kaszálnak, mint állat, mert a kretének veszik a jegyeket és a pólókat, mint a cukrot. Addig is, míg ki nem tör végre egy jó kis világforradalom, és annak logikája mentén, a permanencia jegyében, meg nem eszik egymást. De a legviccesebb szegmense ennek a cirkusznak mégiscsak a palesztin zászlóba burkolózó mindenféle queenek csapata, akik szemmel láthatóan nem értik, hogy adott esetben ők mennek először a levesbe.
